A depresszió különböző altípusait valószínűleg eltérő biomarkerek képesek jelezni- legalább is 2-es típusú cukorbetegségben élő nőknél.

A korábbiaknál pontosabban képes azonosítani a fokozott kockázatnak kitett egyéneket az új fejlesztésű genetikai modell.

A magas vércukorszinttel élők számára a mozgással kiegészített ketogén étrend hozhat kedvező élettani változásokat.

Folyamatos oxigénellátással segíti a szövetek regenerációját az új fejlesztésű puha gél.

Átlagosan 35%-kal jobban fogytak azok a nők, akiknél hormonpótló terápia mellett alkalmazták a fogyasztószert.

A tiazid és tiazidszerű diuretikumok régóta a magasvérnyomás-betegség kezelésének alapját képezik, utóbbi csoport esetében pedig számos nagy klinikai vizsgálat igazolta morbiditást és mortalitást csökkentő hatásukat (ALLHAT, PATS, HYVET). Ugyanakkor a tiazid diuretikumok esetében ismer­tek a kedvezőtlen metabolikus hatások: többek között a hiperlipidémia, az inzulinrezisztencia, a hiperglikémia és az újonnan kialakuló diabétesz kockázatát növelhetik. Mivel a kedvezőtlen hatások dózisfüggő módon jelentkezhetnek, ezért az ilyen gyógyszereket elsősorban alacsony dózis­ban alkalmazzák.

Az egészségi mutatók és a bélmikrobiom összetétele alapján rangsorolták a bélflórát alkotó 50-50 legkedvezőbb és legártalmasabb baktériumfajt.

Az IMPACT kutatócsoportjának eredményei szerint a normál vércukorszint elérése igenis lehetséges prediabéteszes populációban, és jobb eredményeket hoz, mint a progresszió lassítása.

Az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a rákbetegség szinkron terjedése fel­veti ezen népbetegségek metabolikus és genetikai összefüggéseit, amelyek igazolása elősegítheti a közös terápiás támadáspontok felismerését, és metabolikusan-molekulárisan összehangolt, személyre szabott, kombinált kezelések tervezését.

Az M6 obszervációs vizsgálat eredményei szerint a metabolikus sebészet és a GLP-1 agonisták együttes alkalmazásával érhetők el a legjobb tartós eredmények.