A krónikus köhögés meghatározása és elbírálása mostanáig többnyire csak szubjektív módszerek, így pl. kérdőívek és/vagy naplók segítségével történt. A szubjektív megítélés azonban ritkán egyezik az objektív mérési adatokkal, ezért törekedni kell arra, hogy objektív és szubjektív tényezők kombinációja alapján állíthassuk fel a krónikus köhögés kórisméjét és mo­nitorozhassuk az ettől szenvedő betegek gyógyszeres kezelését.

Jelenleg is folyamatban van jó néhány, idiopátiás pulmonális fibrózisban hatásosnak tűnő hatóanyag klinikai kipróbálása Németországban, más európai országokban, illetve az Egyesült Államokban. Az utóbbi időben lezárult vizsgálatok megerősítették, hogy a pirfenidon és a nintedanib las­sítja az idiopátiás tüdőfibrózis progresszióját, a nagy adagú N-acetil-cisztein azonban hatástalannak bizonyult ebben az indikációban.

A krónikus diszpnoé oka legtöbbször asztma, szívelégtelenség, miokardiális isémia, krónikus obstruktív tüdőbetegség, intersticiális tüdőbetegség, pneumónia vagy pszichogén zavar. Sokszor a klinikai kép önmagában elegendő a diagnózis felállításához. A fizikális vizsgálati leletek (pl. telt juguláris vénák, gyengült légzési hangok vagy sípolás, pleurális dörzszörej, dobverőujjak) segíthetnek a diagnózis felállításában.