Amerikai kutatók egy olyan AI-modellt fejlesztettek ki, amely képes felismerni az emlőrákot az MRI-felvételeken, és pontosan meg tudja határozni a daganatok helyét.

Egy gyakran felírt émelygéscsökkentő hatóanyag javította az emlőrák kezelési eredményeit egy nagy elemszámú betegcsoporton végzett vizsgálatban.

A vérben keringő tumor DNS elemzésén alapuló új technológia segítségével nyomon követhető a szolid tumorok relapszusa.

Mitokondriumok szállításával biztosítják az idegsejtek a tumorok energiaellátását és áttétképződését.

Emlőrákos betegeknél hatásosnak bizonyult a kemoterápiás kezelés kiegészítése kis dózisú D-vitaminnal.

Módosított piroptotikus vezikulumok beültetésével akadályozható meg az agresszív tumorok kiújulása.

A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

A mind a kezelés megkezdése előtti, mind a kezelés alatti testmozgás segíthet az onkológiai terápiák mellékhatásainak enyhítésében.

Tüdőrák esetében 81%-os hatásosságot mutat az új diagnosztikai módszer, amely infravörös fény segítségével a vérplazmából képes kimutatni az egyes ráktípusokra jellemző mintázatot.

Cél:A CHEK2gén betegségokozó, valamint a gyakran pato- génnek klasszifikált alacsony penetranciájú variánsai (p.I157T, p.S428F, p.T476M) előfordulásának és azok klinikopatológiai paraméterekkel való összefüggéseinek felmérése daganatos és kontrollpopulációkban.

Módszerek: 1280 emlő- és petefészekrákkal (BOC) ren- delkező, 191 fiatal (

Eredmények:Az emlő-petefészek daganatos és fiatal emlődaga- natos csoportban gyakrabban mutattuk ki a CHEK2gén beteg- ségokozó (patogén/valószínűleg patogén) variánsait (2 és 2,6%) a nem emlődaganatos és endokrin tumoros betegekhez képest (0,5% és 0%, p=0,049). Az alacsony penetranciájú CHEK2-varián- sok az összes vizsgált csoportban 4%-ban voltak detektálhatók, valamint gyakrabban társultak más betegségokozó genetikai eltérésekhez, összehasonlítva a „valódi” patogén/valószínűleg patogén CHEK2-variánsokkal (16% vs. 1%, p<0,0001).

Következtetések:Gyakori előfordulásukkal ellentétben az alacsony penetranciájú CHEK2-variánsok, melyek sokszor patogén/valószínűleg patogén besorolást kapnak, elhanya- golható mértékű rizikót jelentenek emlőrák kialakulására nézve, és nem mutatnak összefüggést más típusú dagana- tokkal. A jelenlegi ajánlások alapján a valóban betegségokozó CHEK2-variánsok azonban befolyásolják a betegek klinikai menedzsmentjét.

Magy Onkol 69:35–41, 2025