Számos vizsgálat szerint a bal kamrai hypertrophia regressziója kedvezőbben befolyásolható ACE-gátlók, angiotenzin-receptor-blokkolók és kalciumcsator­na-blokkolók adásával. Jelen vizsgálat célja, hogy megvizsgálja a perindopril/ indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval végzett kezelés hosszú távú hatását a bal kamrai tömegindex csökkentésére és a bal kamrai hypertrophia regressziójára olyan ambulánsan kezelt hypertoniás betegeknél, akiknél ko­rábban nem érték el a vérnyomáskontrollt egy renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátló és egy diuretikum kettős fix kombinációval.

A hypertensio egyike a meghatározó fontosságú szív- és érrendszeri kockázati tényezőknek. Jelentőségét fokozza, hogy megfelelő kezeléssel eredménye­sen csökkenthetők és ezzel szignifikánsan mérsékelhetők az általa okozott célszervi károsodások, melyek kivédésében az angiotenzin II hatásának gát­lása különösen kedvező. Erre a klinikumban angiotenzin-konvertáz enzim gátlókat és az angiotenzin II 1-es típusú receptorának blokkolóit használ­juk. A szerzők e gyógyszercsoport prominens képviselőire, a telmisartanra és a valsartanra fókuszálva áttekintik a kísérleti tapasztalatokat, a klinikai vizsgálatok eredményeit és ezek alapján igyekeznek segítséget nyújtani a célszervi érintettség alapján az optimális terápiás választáshoz.

Az angiotenzin receptor blokkolók és az angiotenzin konvertáló enzim gátlók egyaránt hatásosak hipertóniában, de az előbbiek jobban tolerálhatók.

A cikk bemutatja a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (HFrEF) standard terápiájára vonatkozó adatokat a krónikus vesebetegség különböző stádiumaiban levő betegek esetében, majd az újabb kezelési lehetőségeket veszi szemügyre. Csak a HFrEF kórjóslatának javítása cél­jából alkalmazott készítményekre koncentrál. A tünetek kontrollálására alkalmazott kiegészítő szereket – főleg a kacs- és a tiazidszerű vízhajtókat, valamint a digitalis-készítményeket – nem tárgyalja.

A szívelégtelenség és a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) egyaránt a mo­dern kor epidémiájának tekinthető, mindkettő nagyon sok beteget érint. A két kórkép együttes fennállása erőteljesen növeli a kedvezőtlen kardio­vaszkuláris kimenetelek kockázatát, ami aláhúzza a két kórállapot közötti összefüggések alapos megismerésének a fontosságát.

Diabetes Care, 2018. április

Az ACE-gátlók és az ARB-k egyaránt részét képezik az akut és a krónikus koszorúér-betegség szekunder prevenciós gyógyszeres terápiájának. Egy dél-koreai kohorszvizsgálatban az ACE-gátlók szig­nifikánsan kedvezőbben befolyásolták a betegek életkilátásait.

Az ARB alkalmazása során a központi idegrendszerben megnövekedett angiotenzin II szint ronthatja bizonyos mentális betegségek kimenetelét. A bemutatásra kerülő vizsgálat célja az öngyilkosság és az ARB-expozíció kapcsolatának tanulmányozása volt, amelynek eredményei alátámasztják ezt az összefüggést.
JAMA Network Open, 2019. október

A szívelégtelenség és a 2-es típusú diabetes mellitus együttes fennállása növeli a ked­vezőtlen kardiovaszkuláris kimenetelek kockázatát, ami aláhúzza a két kórállapot közötti összefüggések alapos megismerésének a fontosságát.

A KAMIR-NIH regiszter elemzése alapján az akut myocardialis infarktust elszenvedett betegek terápiájában az ACE-gátlók nagyobb előnyöket biz­tosítanak a hosszú távú túlélés tekintetében, mint az ARB szerek.

A demencia nem betegség, hanem tünetcsoport, szindróma, amelyet me­móriazavar és lebenytünetek (afázia, agnózia, apraxia vagy a frontális végrehajtó funkciók zavara) alkotnak. A demens betegek száma Magyar­országon 150–300 ezer lehet. Bár demenciát számos betegség okozhat, leg­gyakoribb oka (akár 70%-ban) az Alzheimer-kór. A mindennapi funkciókban zavart okozó demenciát az enyhe kognitív zavar stádiuma előzi meg, azt pedig a prodromális szakasz. A demencia okát nem ismerjük, csak kockázati és protektív tényezőkről tudunk. Mivel a tünetek evolúciója éveket-évti­zedeket vesz igénybe, hosszú idő áll rendelkezésre a kockázati tényezők módosítására, a demencia megjelenésének késleltetésére.