A terhességi hányinger és hányás (nausea and vomiting in pregnancy, NVP) a várandós nők 50-80%-át érintő tünetcsoport, amely kezelés nélkül jelen­tősen ronthatja az életminőséget és súlyos esetben akár kedvezőtlen ha­tással lehet a terhességre is. Enyhe tünetekkel járó NVP esetén az életmód-változtatás és a diéta módosítása is segíthet, azonban ennek elégtelensége vagy súlyosabb tünetek esetén gyógyszeres kezelés javasolt.

A terhesség alatti hányinger és hányás (nausea and vomiting in pregnancy, NVP) igen gyakori panasz, mely a várandósok 50-90%-át érinti. NVP-ről beszélhetünk a terhesség első trimesztere alatt jelentkező hányinger, öklendezés vagy hányás esetén, amennyiben a tünetek hátterében nem áll más kórkép. Bár elterjedt megnevezése a „reggeli rosszullét”, ez megtévesztő lehet, hiszen a tünetek a nap bármely szakában jelentkezhetnek.

A terhességi hányinger és hányás (nausea and vomiting in pregnancy, NVP) a várandós nők 50-90%-át érintő tünetcsoport, amely kezelés nélkül jelentősen ronthatja az életminőséget és súlyos esetben akár kedvezőtlen hatással lehet a terhességre is. Enyhe tünetekkel járó NVP esetén az életmódváltoztatás és a diéta módosítása is segíthet, azonban ennek elégtelensége, vagy súlyosabb tünetek esetén gyógyszeres kezelés javasolt.

Az FDA 2019. május 23-án engedélyezte a Slynd (droszpirenon) fogamzásgátló tablettát.

Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2019 májusában az alábbi új készítmények forgalomba hozatalát engedélyezte.

Az EE20/LnG100 kedvező klinikai profillal rendelkezik, mely a hatásosság, biztonságosság, tolerálhatóság és a compliance terén egyaránt megmutatkozik.

Régóta tudjuk, hogy a peri- és posztmenopauzális hormonkezelés kedvezőtlenül befolyásolja a tromboembóliás és az emlőrákkockázatot. A cikk áttekinti a biztonságosság követelményének leginkább megfelelő indiká­ciókat, készítményeket és adagolási módokat. 

Apolycystás ovarium szindróma (PCOS) a fertilis korú nők körülbelül 6−10%-át érintő betegség, melynek patogenezise máig sem tisztázott. A PCOS-ben előforduló eltérésekért nem tehető felelőssé önmagában egyetlen etiológiai faktor sem. A közelmúltbeli kutatások jelentős része a csökkent glükóztoleranciával foglalkozott, melynek fennállása a PCOS eseteinek 30-40%-ában igazolódott. Bizonyítékok sora támasztja alá, hogy a csökkent inzulinszenzitivitás fontos szerepet játszik PCOS-ben. Érdekes megfigyelés, hogy az elhízott és sovány PCOS-betegek egyaránt inzulinrezisztenciát mutatnak, függetlenül a zsírtömegtől.

A polycystás ovarium szindróma (PCOS) egyik jellegzetessége a krónikus anovuláció. Az esetek többségében enyhe fokú endokrin zavar áll fenn. A szekunder amenorrhoeában szenvedő nők 75%-a kielégíti a PCOS diagnosztikai kritériumait. A PCOS-ben szenvedő nőknél a menstruációs ciklus kevésbé súlyos rendellenességei is előfordulhatnak. 1980-ban nyert bizonyítást, hogy a PCOS hyperinsulinaemiával társul, ezt követően vált világossá, hogy a szindrómát jelentős metabolikus és reproduktív komorbiditások kísérik. A fenti összefüggés feltárása vezetett el az inzulin és a gonádműködések közötti korreláció igazolásához.