Az albuminúria/proteinúria tubulointersticiális károsodást okoz a vesében, így nefronvesztéshez vezet. Ezért a proteinúriát a vese „anginájának”, és mint ilyent, mindenképpen kezelendő elváltozásnak tartjuk. Kiemelt fon­tosságú a krónikus vesebetegség szempontjából nagy kockázatú betegek fehérje-/albuminvizelésének szűrése és erélyes kezelése. A kezelésben alap­vető a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátlása: az ezeken a táma­dáspontokon ható szerek csökkentik a proteinúriát, kombinációs kezelés esetén ez a hatásuk additív lehet. Nagy áttörést jelentett a diabéteszes vesebetegek kezelésében az SGLT2-gátlók és a GLP1-receptor-agonista liraglutid vesevédő és albuminúriát csökkentő hatásának kihasználása.

A paronichia a kéz- vagy lábujjak egy vagy több körömredőjének gyulladá­sa. A heveny körömágygyulladás hátterében a köröm védőgát szerepének károsodása miatt fellépő polimikrobás infekció áll. A kezeléshez használt meleg kéz- vagy lábfürdőhöz Burrow-oldat vagy 1%-os ecetsav adható. He­lyi antibiotikumra, esetleg helyi szteroidra is szükség lehet. Ha a gyulladás tályogképződéssel jár, drenázs jön szóba. Krónikus paronichiáról beszélünk, ha a tünetek legalább 6 hétig fennállnak és irritatív dermatitisszel járnak. A kezelés célja az irritáló ágens (pl. sav, lúg, egyéb vegyi anyag) kiiktatá­sa, a gyulladás megszüntetése helyi szteroiddal vagy kalcineuringátlóval. A kezelés hetekig vagy hónapokig is tarthat.

A genetikai eredetű vesebetegségek jobb megismerése az elmúlt évtizedben lehetővé tette a veseműködés pontosabb megértését. Ritka genetikai defektusok kutatása gyakori – öröklött vagy szerzett - vesebetegségek kórélettani alapjait világította meg, s kiindulópontként szolgálhat új terápiás stratégiák kidolgozásához. 

A glomeruláris szűrő mikroanatómiája mélyreható kutatások tárgya volt, de a működéséről még nem tudunk mindent. Fontos újabb eredmény, hogy a vaszkuláris endothelialis növekedési faktor (VEGF) közvetít a glomerulus sejtjeinek polarizált elrendeződéséhez nélkülözhetetlen kulcsfolyamatokat. A „szubpodocita tér” hipotézise magyarázatot kínál arra, hogyan juthat el a VEGF a podocitákból a szűrlet tömegáramlása ellenében a glomeruláris endothelbe. Új transzgénikus egér modellek a parietális epithelium kutatását is lehetővé tették. A parietális sejtek szerepet játszanak pl. a „félhold-nephritis” létrejöttében.

Kulcsszavak: filtrációs barrier, glomerulus, parietális sejtek, podociták, VEGF, veseanatómia, veseműködés

Ez a nefrológiai szimpózium is ráirányítja a figyelmet azokra a fontos tényekre, amiket a nefrológiai szakma évek óta hangsúlyoz: a krónikus vesebetegségek népbetegség jellegére, az akut vesebetegségek súlyosságára, az életet veszélyeztető voltára, a korai diagnózis és a kezelés bonyolultságára.