A renovascularis megbetegedések a veseartériák szűkülete miatt ront­ják a vese vérellátását, ami magas vérnyomást és vesefunkció-romlást okozhat. A háttérben leggyakrabban atherosclerosis (ARAS), ritkábban fibromuscularis dysplasia (FMD) áll. A korszerű diagnosztika nemcsak az anatómiai szűkület kimutatására, hanem annak hemodinamikai jelentősé­gére épül. A vizsgálatok alapján stabil ARAS esetén a rutinszerű sztentelés nem nyújt előnyt az intenzív gyógyszeres kezeléssel szemben. Az invazív revaszkularizáció kizárólag szignifikáns szűkület és magas kockázatú tü­netek – például rezisztens hipertónia vagy flash tüdőödéma – együttes jelenlétekor indokolt.

A coeliakia jelenleg egyetlen elfogadott kezelési módja a gluténmentes diéta. A gluténmentes diéta megszorító jellege, szociális terhe, magas ára miatt azonban a betegek részéről sürgető igény van a diétát helyettesítő gyógyszeres terápiára, illetve hogy lehetővé váljon számukra kis mennyisé­gű glutén fogyasztása anélkül, hogy károsodástól kelljen tartaniuk. Fontos szempont az is, hogy a betegek egy részénél még szigorú diéta mellett sem következik be a nyálkahártya teljes gyógyulása, ami a panaszok fenn­maradásához, szövődmények kialakulásához vezethet. Mindezek az okok vezettek az elmúlt évek intenzív gyógyszerfejlesztéséhez, amit a coeliakia patomechanizmusának egyre részletesebb megismerése tesz lehetővé.

Az XL20 nevű hatóanyag az ALS-ben akkumulálódó TDP‑43 fehérje egyik szűk régiójának gátlásával fejti ki neuroprotektív hatását.

A retatrutid egy hármas (GIP-, GLP-1-, glükagonreceptor-) agonista ható­anyag, melynek hatásossága két kulcsfontosságú fázis 3 vizsgálatban is sokkal jobbnak bizonyult az eddig elterjedten alkalmazott inkretinalapú terápiáknál. Különösen figyelemre méltó, hogy 2-es típusú diabéteszben, ahol a fogyás általában mérsékeltebb, 11–15%-os átlagos testsúlycsökke­nést értek el vele. Új biztonsági aggályként a valamivel gyakoribbá váló húgyúti fertőzések és – épp kiemelkedő hatásossága miatt – a túl gyors fogyás kockázata merült fel.

A klinikai vizsgálat célja a loratadin és a mometazon‑furoát együttes alkal­mazásának hatékonysági és biztonságossági vizsgálata volt a loratadin-monoterápiával összevetve, allergiás rhinitis esetében alkalmazva. A prospektív, 116 beteg bevonásával végzett vizsgálat eredményei sze­rint a kombinált kezelés szignifikánsan hatékonyabbnak mutatkozott a loratadin-monoterápiához képest a nazális tünetek és a szerológiai mar­kerek tekintetében egyaránt, és a biztonságossági profil sem különbözött érdemben. Emellett az általános válaszadási arány jelentősen magasabb volt, mint a monoterápiás kontrollcsoport esetében.

Már öt héten belül jelentősen csökkentheti még a súlyos depresszió tüneteit is a hetente kétszer végzett fizikai aktivitás.

A klórpromazin és prometazin kombinációjával kiváltott hipotermia csökkenti az agysérülések mértékét és jobb felépülést tesz lehetővé.

A folyamatos, alacsony intenzitású ultrahang csökkenti a gyulladásos állapotot jelző markerek szintjét és elősegítheti a sérült ízületek gyógyulását.

Egy késői stádiumú Parkinson-kórós betegeket követő vizsgálatban elsősorban a tüdőgyulladás miatt haltak meg a betegek.

A JAK-gátlók szisztémás szklerózis kezelésében történő alkalmazására kevés adat áll rendelkezésre, és azok sem mutatnak a más kezelésekhez képest kedvezőbb hatást