Az egészségügyi alapellátásban is szükség lehet az illetékes hatóságok értesítésére; ha a jelzés az adatvédelmi és egyéb ágazati jogszabályok hiányos ismerete miatt el­marad, azt elmarasztalás, hatósági eljárás, bírság követheti, az adatok jogellenes át­adásával megvalósuló titoksértéssel pedig a betegnek okozhatunk kárt.

Legújabb számunk szerkesztőségi közleménye az originális biológiai készítményeket követő termékek, a hasonló biológiai készítmények biohasonlóságvizsgálatának kérdésével foglalkozik. Mivel az originális biológiai készítmények rendkívül drágák, az olcsóbb hasonló biológiai termékek megjelenése nagy jelentőséggel bír az orvoslás számos területén. Ide tartozik többek között a növekedési hormont pótló kezelés, valamint a különböző típusú interferonok és az elsősorban a vesebetegek anaemiájának kezelésében jól bevált eritropoetin alkalmazása.   A szimpózium a szájüregi daganatos, daganatmegelőző és egyéb elváltozásokkal foglalkozik. A kérdéskörnek különös jelentőséget ad az a szomorú tény, hogy Magyarországon az ilyen lokalizációjú rosszindulatú daganatos elváltozások okozta halálozás kiemelkedően nagy, és az elmúlt 30 évben ötszörösére növekedett. Az ilyen daganatok korai stádiumban történő felismeréséhez nem kellene drága szűrőprogramokat indítani, a veszélyeztetett populáció – dohányosok és alkoholbetegek – jól ismert.Mindezek alapján odafigyeléssel és egyszerű fizikális vizsgálattal jelentős mértékben csökkenthető lenne a szájüregi daganatokkal összefüggő halálozás.   Az Epstein–Barr-vírus okozta fertőzések szerológiai diagnosztikájának értékelése sokszor nem könnyű feladat. A német szerzők jól áttekinthető közleményükben egyértelmű ajánlásokat fogalmaznak meg a diagnosztikára vonatkozóan. Kommentárjában Nagy Károly professzor úr fontos elméleti és gyakorlati szempontokkal egészíti ki a közlemény legfontosabb megállapításait.   A korszerű endovaszkuláris módszerek lehetőségeit és a hagyományos érsebészeti beavatkozások mai szerepét ismertető közleményt Dr. Entz László értékes, a hazai viszonyokat és ajánlásokat részletesen bemutató kommentárja egészíti ki.   Érdekes és nagy jelentőségű kórkép a Takotsubo-szindróma, melyet a legtöbbször erős érzelmi megrázkódtatást követő stenocardia, ST-eleváció és T-hullám-inverzió, a szívspecifikus enzimek normális vagy alig emelkedett szintje jellemez. A kórkép elsősorban a postmenopausás nőket érinti, prognózisa jó. Ha a kórelőzményi adatok alapján gondolunk a Takotsubo-szindróma lehetőségére, akkor az érintetteket megkímélhetjük a felesleges beavatkozástól.  A gyermekbántalmazás fogalomkörében sajnos még az orvosok egy része is meglehetősen tájékozatlan. Itt közölt cikkünkből és Schuler Dezső professzor úr kommentárjából kiderül, hogy a fizikai bántalmazás és a szexuális zaklatás mellett az elhanyagolás és az érzelmi bántalmazás is fontos típusa a bántalmazásnak. A kockázati tényezők ismerete és felismerése a megelőzés szempontjából is nagy fontossággal bír,mert megfelelő gondozással a gyermekbántalmazás előfordulását jelentősen csökkenteni lehet.  Folyóiratunk nem először foglakozik az onkológiai sürgősségi állapotokkal. A daganatos betegek életkilátásai az elmúlt években jelentősen javultak, amiben a közvetlen daganatellenes kezelések fejlődése mellett jelentős szerepe van a szupportív terápia fejlődésének is.Gondoljunk csak a korszerű intravénás biszfoszfonátok alkalmazására hypercalcaemia esetén, vagy az agranulocytosisos betegek sepsisének korszerű antibiotikum-kezelésére. Ezekkel a kérdésekkel és több más metabolikus és strukturális onkológiai sürgősségi állapot ellátásának korszerű lehetőségeivel foglalkozik a közlemény.   E számunkban a multicentrikus, kontrollált vizsgálatok közül egy diabetológiai vizsgálat ismertetését olvashatják Jermendy György professzor úr tollából. Az EKG-elemzés és a betegtájékoztató biztosan jó gyakorlati segítséget nyújt majd a kollégáknak és az általuk ellátott betegeknek.   Bízom benne, hogy a nyári periódusban is sikerül felkeltenünk érdeklődésüket közleményeinkkel és az azokhoz kapcsolódó kommentárokkal.

FŐ SZEMPONTOK 1. A szexuális bántalmazás kiskorú gyermekkel elkövetett vagy a gyermek értelmi képességeit meghaladó cselekmény, amely egy felnőtt vagy jóval idősebb gyermek nemi vágyának kielégítésére szolgál. 2. Az elítélt elkövetők gyakran tagadják, hogy erőszakot alkalmaznának, de a nagyobb testméret és a hiszékeny gyermekre gyakorolt pszichés hatás is az erőszak egyik formája. 3. Ha a végbélbe, a hüvelybemenetbe vagy a szűzhártya nyílásába a nyílás átmérőjénél nagyobb tompa tárggyal hatolnak be, az nagy valószínűséggel sérülést és vérzést okoz. A szakadásos sérülések a szűzhártya bármely részén előfordulhatnak, de leginkább 3 és 9 óránál észlelhetők. 4. A részletek feltárását megnehezíthetik a fenyegetések és a megvesztegetés, a szexuális cselekményekkel kapcsolatos tapasztalatlanság, a részvétellel kapcsolatos bűntudat és a szülői megtorlástól való félelem. 5. A gyermekeket bátorítani kell arra, hogy kellemetlen élményeiket elmondják azoknak a felnőtteknek, akik meghallgatják őket és válaszolnak nekik. A szerkesztő előszava. Összefoglaló közleményünk részletesen bemutatja a szexuális bántalmazás utáni teendőket. A háziorvosok némelyike – képzettségénél, tapasztalatánál és közösségi forrásainál fogva – felkészültebben tudja ellátni a szexuálisan bántalmazott gyermekeket, mint mások. A multidiszciplináris megközelítést szem előtt tartva minden gyermekorvosnak meg kell határoznia a saját szerepét, és el kell tudnia dönteni, mikor kell szakintézménybe küldeni a gyermeket. Esetismertetés A normálisan fejlődő, egészséges 5 éves Mary nemrégiben elvált szülők egyetlen gyermeke. Az anya gyakorolja a felügyeleti jogot, az apa számára pedig hétvégi láthatás engedélyezett. Az apa újranősült, és egy kétgyermekes asszonyt vett el. Mary vonakodik találkozni apjával. Az anya úgy véli, Mary „gyakran” maszturbál, ezért tiltja őt ettől a tevékenységtől. A kislány vizeléskor csípő fájdalmat panaszol. Az anya észrevette, hogy Mary szeméremtájéka kivörösödött, amit ő a maszturbációnak tulajdonít. A gyermek elkezdte szopni a hüvelykujját. Az óvónő elmondta az anyának, hogy Mary fiúkat kért meg arra, hogy érintsék meg a nemi szervét. Mary nem hajlandó elvégezni óvodai feladatait. Anyja rákérdezésére Mary elmondta, hogy mostohabátyja fogdosta a nemi szerveit, és azt mondta, hogy ne szóljon senkinek, mert különben bajba kerül. Az anya megjelenik az ön rendelésén, és tanácsot kér.

Bevezetés  A Pediatrics in Review című folyóiratban utoljára 1994-ben írtak a gyermekek fizikai bántalmazásáról; azóta robbanásszerűen megnövekedett az ismeretanyag e témában. Független szakértők által jóváhagyott közlemények, írott anyagok, képgyűjtemények, internetes honlapok és az American Academy of Pediatrics (AAP) továbbképző anyagai felhasználásával ma többet tudhatnak meg a szakemberek a fizikai bántalmazás megállapításáról, kezeléséről, a gyermekek elhanyagolásáról és szexuális zaklatásáról, mint korábban bármikor. A leterhelt orvos számára ugyanakkor a korábbinál nehezebb feladat megbizonyosodni egy gyermek feltételezett bántalmazásáról. Epidemiológiai és statisztikai adatok Az Egyesült Államok szövetségi kormányának 2002. évi „Child Maltreatment” című kiadványa szerint 2002-ben a gyermekek 12,3 ezrelékét, 2001-ben 12,4 ezrelékét érte bántalmazás. Az említett évben közel 3 millió bejelentés érkezett a gyermekvédelmi intézményekhez; az illetékes szakértők az esetek 67,1%-át vizsgálták ki. A bántalmazás a kivizsgált esetek kevesebb mint harmadrészében (26,8%) igazolódott, ami becslések szerint mintegy 896 000 érintettet jelent. Az adatok alapján a gyermekek 58,5%-át elhanyagolták, 18,6%-uk fizikai, 9,9%-uk szexuális, 6,5%-uk érzelmi vagy pszichés bántalmazás áldozatául esett. Az egyidejűleg többféle módon is bántalmazott gyermekek nagyobb valószínűséggel kerültek újra és újra a gyermekvédelmi szakemberek látókörébe. Szintén nagyobb eséllyel igazolódott a bántalmazás azok esetében, akiket már korábban is bántalmazott környezete. A gyermekbántalmazás gyakorisága a 3 év alatti korosztályban mutatkozott a legnagyobbnak; az áldozatok 80%-át egyik vagy mindkét szülője bántalmazta.  A Pediatrics in Review című folyóiratban utoljára 1994-ben írtak a gyermekek fizikai bántalmazásáról; azóta robbanásszerűen megnövekedett az ismeretanyag e témában. Független szakértők által jóváhagyott közlemények, írott anyagok, képgyűjtemények, internetes honlapok és az American Academy of Pediatrics (AAP) továbbképző anyagai felhasználásával ma többet tudhatnak meg a szakemberek a fizikai bántalmazás megállapításáról, kezeléséről, a gyermekek elhanyagolásáról és szexuális zaklatásáról, mint korábban bármikor. A leterhelt orvos számára ugyanakkor a korábbinál nehezebb feladat megbizonyosodni egy gyermek feltételezett bántalmazásáról. Epidemiológiai és statisztikai adatok Az Egyesült Államok szövetségi kormányának 2002. évi „Child Maltreatment” című kiadványa szerint 2002-ben a gyermekek 12,3 ezrelékét, 2001-ben 12,4 ezrelékét érte bántalmazás. Az említett évben közel 3 millió bejelentés érkezett a gyermekvédelmi intézményekhez; az illetékes szakértők az esetek 67,1%-át vizsgálták ki. A bántalmazás a kivizsgált esetek kevesebb mint harmadrészében (26,8%) igazolódott, ami becslések szerint mintegy 896 000 érintettet jelent. Az adatok alapján a gyermekek 58,5%-át elhanyagolták, 18,6%-uk fizikai, 9,9%-uk szexuális, 6,5%-uk érzelmi vagy pszichés bántalmazás áldozatául esett. Az egyidejűleg többféle módon is bántalmazott gyermekek nagyobb valószínűséggel kerültek újra és újra a gyermekvédelmi szakemberek látókörébe. Szintén nagyobb eséllyel igazolódott a bántalmazás azok esetében, akiket már korábban is bántalmazott környezete. A gyermekbántalmazás gyakorisága a 3 év alatti korosztályban mutatkozott a legnagyobbnak; az áldozatok 80%-át egyik vagy mindkét szülője bántalmazta.