FŐ SZEMPONTOK 1. Az iskolai kudarc a gyermek egész életére hatást gyakorol, kiváltó okától függetlenül káros hatással van az egészségre. 2. E tekintetben különösképpen veszélyeztetettek a fiúk, a kisebbségi népcsoportok tagjai, illetve a rossz anyagi körülmények között vagy csonka családban élők. 3. A pszichológiai vizsgálat döntő jelentőségű, de még lényegesebb, hogy ezzel előkészítjük az egyénre szabott oktatási terv kidolgozását, amit a gyermek erősségeinek és gyenge pontjainak ismeretében állíthatunk össze. 4. A gyermekgyógyászati alapellátásban dolgozóknak kapcsolatot kell tartaniuk az iskolai pedagógusokkal, együtt kell működniük az iskolai problémák feltárásában és megoldásában, és csak a különleges eseteket helyes szakemberekhez irányítaniuk. 5. Az iskola-előkészítő programok nem csupán a tanulás megismertetésével javítják a gyermekek iskolaérettségét, hanem azzal is, hogy hozzászoktatják őket az iskola által támasztott szociális igényekhez. Bevezetés Az iskolai kudarc a gyermek egész életére hatást gyakorol. A gyermek rossz iskolai eredményeit számtalan tényező magyarázhatja. A tanulmányi eredményt gyakran rontják szociális, magatartásbeli vagy érzelmi zavarok és betegségek is. Az évet ismétlő gyermekek 20%-ánál igazolható valamilyen egészségkárosodás. Az iskolai kudarc – függetlenül kiváltó okától – káros hatással van az egészségre. A bukott gyermekek kamaszkorban nagyobb valószínűséggel követnek egészségkárosító magatartásmintákat, és közülük többen végleg kiesnek az iskolából. A középiskolát el nem végzett felnőttek állás- és jövedelmi lehetőségei korlátozottak, e társadalmi csoportban gyakoribb az egészségkárosító magatartás és a betegségek, illetve a fiatalkori halálozás. A felismerés és kezelés átfogó megközelítésével javíthatók a kilátások, és ebben alapvető jelentőségű az alapellátásban dolgozók szerepe. A kudarc okainak felismerésével komolyan befolyásolhatják az eredményt a klinikusok, akik – tanácsaikkal módosíthatják a gyermek lefelé tartó pályáját – ezzel megelőzhetik a későbbi egészségkárosodást. A gyermekgyógyászoknak ismerniük kell a bukdácsoló gyermekek kockázatot jelentő magatartásmódjait, és szükség esetén nem halogathatják a beavatkozást sem. Az iskolai érettség vizsgálatát és a bukás megelőzésére tett erőfeszítéseket a rutin orvosi vizsgálatok közé kell sorolni.