Az onkológiában főszerepet kapott immun- és target terápiák hatásmecha­nizmusuknak köszönhetően a kemoterápiáktól eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. Gyakran fordul elő bőrtünet, ami rontja az életminőséget, és a kezelés megszakításához, leállításához vezethet, ezért ismerete nél­külözhetetlen az onkológiai betegek ellátása során.

Újabb adatok bizonyítják, hogy rituximabbal nemcsak jobb hatást, korábban induló és hosszabb ideig tartó remissziót érünk el, de kevesebb a mellékhatás, csökken a remisszió utáni kiújulás kockázata is.  ráadásul olcsóbb is.

A pemphigus vulgaris egy autoimmun hólyagos betegség, mely a bőrt és a nyálkahártyát egyaránt érinti. Patogenezisében az epidermis adhé­ziós molekulái (desmoglein – Dsg1 és Dsg3) ellen termelődő antitestek játszanak fő szerepet. A rituximab egy CD20-ellenes monoklonális anti­test, melyet középsúlyos és súlyos pemphigus vulgarisban alacsony dózi­sú szteroidterápiával kiegészítve első vagy másodvonalban választandó szerként használunk. A betegség kezelési protokolljába két éve került be a rituximabterápia. A szerzők az aktuális irodalmi adatok mellett saját ta­pasztalataikat osztják meg ebben az összefoglaló közleményben.

A bullosus pemphigoid (BP) az időskor hólyagos betegsége, mely szá­mos tényezővel, többek között bizonyos gyógyszerek szedésével mu­tat összefüggést. Az utóbbi években egyre több beszámoló született az antidiabetikumként alkalmazott dipeptidil-peptidáz-gátlók, más néven gliptinek által kiváltott BP-ről.

Ebben a számban ismét egy csokor bőr­gyógyászati témájú cikket nyújtunk át az olvasóknak. Az írások témája elég szerteágazó, olvashatunk az egészséges embereket is érintő bőrápolási kérdéseket feszegető cikket, téma az egyik leggyako­ribb bőrbetegség, a psoriasis kezelése, ismertetjük tapasztalatainkat egy viszonylag új antidiabetikus terápia bőrgyógyászati mellékhatásával kapcsolatban, és végül, de nem utolsósorban a vitiligóról ír egy kolle­ga, ami most, nyár elején időszerű téma.

A bullózus pemphigoid kezelésére használt doxiciklin, illetve prednizolon hatását elemző tanulmányról a Lancet-ben jelent meg beszámoló.

A terhesség kapcsán fellépő hormonális és élettani változások számos bőrelváltozásra hajlamosíthatnak, többek között fokozott pigmentáltságra és erezettségre. Ezek mindegyike normálisnak tekinthető a terhesség idején, a várandósokban mégis szorongást kelthetnek. A gyermekvárás időszakában előforduló speciális bőrgyógyászati állapotok a terhességi dermatosisok, melyek változatos klinikai képpel jelentkezhetnek.

Egy 28 éves terhes nő a 32. gesztációs héten viszkető kiütéssel jelentkezett az orvosnál. A kiütés, amely először 20 nappal azelőtt jelent meg, a köldöktájon kezdődött, majd a test nagy részére kiterjedt. A fizikális vizsgálat csalánkiütésszerű, ekcematózus plakkokat mutatott ki, valamint erozív és varas hólyagokat a beteg karjain, mellkasán, hátán és hasán.  A terhességi csíkokat nem érintette a bőrelváltozás.
A beteg jódot, folsavat, vasat és B12-vitamint szedett. Egyébként egészséges volt, és anamnézise nem tartalmazott említésreméltó eseményt. A teljes vérkép és az anyagcsereprofil nem mutatott kóros eltérést.

Egy 62 éves fehér bőrű férfi az alsó végtagján kialakult hólyagos bőrelváltozás miatt fordult orvoshoz. A tünet 2 héttel korábban jelent meg a jobb boka elülső felszínén, és egyhetes ciprofloxacin kúra hatására sem javult.