Bullózus pemphigoid – antibiotikum vagy szteroid?

A bullózus pemphigoid hólyagok képződésével járó autoimmun bőrbetegség, a leggyakoribb a pemphigus csoportba tartozó kórképek közül. A bőrön képződő hólyagok az egyes testtájakat, vagy az egész testfelszínt érinthetik. Főleg idősebb korban fordul elő és fokozott mortalitással jár. Mivel a helyi kezelés a igen erős hatású lokális kortikoszteroiddal, klobetazollal (mely nemspecifikus gyulladáscsökkentő hatását a bőrön vazokonstrikciót okozó és kollagén szintézist csökkentő hatása révén fejti ki) gyakran kivitelezhetetlennek bizonyul, az ajánlott terápia a szisztémás szteroidkezelés. A nagy dózisú prednizolon-adagolás egy kedvelt alternatívája a doxiciklin-kezelés, mert bár ez az antibiotikum kevésbé  hatékony, mint a szteroid, de ritkábban okoz súlyos komplikációkat.

Sok dermatológus kezeli pácienseit doxiciklinnel, mert a tetraciklinekkel más bőrbetegségek esetén is jó gyulladásgátló hatást ér el. Egy angol-német kutatócsoport randomizált összehasonlító tanulmányban vizsgálta bullózus pemphigoid szisztémás szteroiddal illetve antibiotikummal történő kezelésének hatékonyságát.

A BLISTER-tanulmányba (Bullous Pemphigoid Steroids and Tetracyclines) 253 beteget vontak be (átlagéletkor 77,7 év), akiket 54 angol és 7 német kórházban kezeltek. A vizsgálat kezdetén 80-nál (32%) regisztráltak enyhe, 99-nél (39%) középsúlyos, 74-nél (29%) súlyos betegséget. A résztvevőket random módon két csoportba osztották, 132 fő napi 200 mg doxiciklint, 121 fő napi 0,5 mg/kg prednizolont kapott. A hólyagok erős lokális kortikoszteroidokkal történő kezelése a 6 hetes vizsgálati periódus első három hétében engedélyezett volt.

Az elsődleges végpont a bőr jelentős gyógyulása (kevesebb, mint három hólyag) 6 hét után. Ezt a prednizolonnal kezelt 101 betegből 92 (91%), a doxiciklinnel kezeltek közül 112-ből 83 (74%) érte el (mindkét csoportból 20-20 főt zártak ki az elemzésből, mert nem jelentek meg, illetve elhunytak).

A vizsgálat vezetője, Hywell Williams(University Nottingham) szerint várható volt,  hogy a doxiciklin kevésbé hatásos, mint a szteroid. A brit dermatológusok körében  végzett felmérés azt állapította meg, hogy a gyengébb hatás elfogadható, mivel sokkal ritkábban lépnek fel súlyos komplikációk. Ezt az állítást a tanulmány is igazolta. A betegek a prednizolon-csoportban szignifikánsan nagyobb valószínűséggel tapasztaltak kezeléssel összefüggő, nemkívánatos eseményeket, illetve nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint a doxiciklin-csoportban (36% és 18%).

A vizsgálók a doxiciklin-kezelés rövidtávú hatékonyságát elfogadhatónak tartják. Egyértelmű bizonyítékot azonban nem  találtak arra, hogy a két kezelési stratégia közötti különbség változik-e a kiindulási betegség súlyosságától függően. A cikk szerzőinek megfigyelése szerint bármelyik stratégia hatékonysága szerény azok számára, akik súlyos betegségben szenvednek.

Forrás: aerzteblatt.de