A Human Microbiome Project (HMP) 2007-ben kezdeményezte átfogó is­meretek gyűjtését az emberi mikroorganizmusok genetikai és metabolikus térképéről, valamint arról, hogy ezek hogyan járulnak hozzá a fiziológiás ál­lapothoz és egyes betegségekre való hajlamhoz. A női alsó nemi traktusban – különösen a hüvelyben – elsősorban Lactobacillus törzsek dominálnak. A méhnyaki mikrobiommal kapcsolatos ismereteink korlátozottabbak, de úgy tűnik, hogy az meglehetősen hasonló a hüvelyéhez. A női felső nemi traktust – beleértve a méhet – sokáig sterilnek tekintették, de az újgenerá­ciós szekvenálás (NGS) megjelenésével a legújabb kutatások endometriális mikrobiomközösséget azonosítottak ezen a területen is.

Az invazív candidiasisok leggyakoribb klinikai megjelenési formája a candidaemia. A hemokultúrák érzékenysége széles határok között mo­zog, önmagában ritkán elégséges a diagnózis gyors megállapításához. A pontos kórisméhez a nem tenyésztésen alapuló eljárások segítségével juthatunk közelebb. A szisztémás candidiasisok terápiájában elsősorban az azolokat és echinocandinokat alkalmazhatjuk, ugyanakkor sajnos egy­re gyakrabban fordulnak elő a rezisztens fajok, valamint a pánrezisztens C. auris incidenciája is világszerte emelkedik.

A kismedencei gyulladás a nők felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés, melynek két leggyakoribb kórokozója a Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis. Diagnosztikája a klinikai tünetekre és a kórokozók kimutatására épül. Jelentősége a hosszú távú következmények, a méhen kívüli beágyazódás, a meddőség, a krónikus kismedencei fájdalom kiala­kulásában rejlik. A kezelés kellő időben történő elkezdése a szövődmények arányát csökkenti. A legújabb szakmai irányelvek összefoglalják a hatékony ambuláns és fekvőbeteg kezelés módszereit és a megelőzés jövőbeli irányait.

A célzott terápiák jelentősen javították a gyulladásos és autoimmun reuma­tológiai kórképek, így a rheumatoid arthritis kezelését. A betegek kezelése során elsődleges a terápiaválasztás, melynek során mérlegre kell tenni a kitűzendő célt, a hatás és kockázat viszonyát és a betegpreferenciákat. Cikkünk az ezzel kapcsolatos legfontosabb megfontolásokat tárgyalja.

A DMF-kezelés relapszusaktivitásra és progresszióra gyakorolt előnyös klinikai hatásai 13 éven keresztül fennmaradtak, ami alátámasztja a DMF pozitív előny/kockázat profilját a hosszú távú kezelés során RRSM-ben.

A spontán bakteriális peritonitis az ascites spontán primer infekcióját je­lenti. Az ascitesszel kórházba kerülő máj-cirrhosisos betegek körében igen gyakori; előfordulása legalább 10%, de egyes irodalmi adatok 20%-ra is becsülik. Az esetek egyharmad részében a kórkép rendkívül alattomos, szinte tünetmentes. Kezelés nélkül mortalitása 90%, míg adekvát kezeléssel a halálozás 20%-ra csökkenthető. SBP kialakulása esetén a betegek várható egyéves túlélése 30–50%, kétéves túlélése 25–30%.

A DMF-kezelés relapszusaktivitásra és progresszióra gyakorolt előnyös klinikai hatásai 13 éven keresztül fennmaradtak, ami alátámasztja a DMF pozitív előny/kockázat profilját a hosszú távú kezelés során RRSM-ben.

A máj-cirrhosis akut dekompenzációja miatt hospitalizált betegek ellátása során az első 24 óra különösen fontos időszak. A korai hatékony beavat­kozás javítja a túlélést, valamint csökkenti a kórházi ápolási időt. A korai időszakban a hepatológus konzílium nem feltétlenül hozzáférhető, így a betegeket elsőként ellátó orvos számára fontos, hogy egy olyan „ellátási csomag” álljon rendelkezésre, melynek alkalmazásával már a korai időszak­ban biztosítható a hatékony, bizonyítékokon alapuló kezelés. A szerzők egy olyan „ellátási csomag”-ot állítottak össze, mely a máj-cirrhosis AD miatt felvételre kerülő összes beteg ellátása esetén alkalmazható.

Az elmúlt időszakban történtek olyan változások és vannak olyan új in­formációk a katéterviseléssel kapcsolatban, melyeknek gyakorlati jelen­tőségük van, és segíthetik az egyes osztályok és társszakmák munkáját. A felhasznált adatok a Pécsi Tudományegyetem Urológiai Klinikájának adatbázisán és gyakorlatán alapulnak, melynek kialakításához az Európai Urológus Társaság (EAU) és az Amerikai Urológus Társaság (AUA) ajánlásait vettük figyelembe és próbáltuk alkalmazni. Emellett részt vettünk a hazai, az országos tisztifőorvos által kibocsátott módszertani levél összeállítá­sában is. Jelenleg a hólyagkatéterekkel összefüggő húgyúti fertőzések megelőzésére aktualizált és érvényes módszertani levél is létezik.

A pemphigus vulgaris egy autoimmun hólyagos betegség, mely a bőrt és a nyálkahártyát egyaránt érinti. Patogenezisében az epidermis adhé­ziós molekulái (desmoglein – Dsg1 és Dsg3) ellen termelődő antitestek játszanak fő szerepet. A rituximab egy CD20-ellenes monoklonális anti­test, melyet középsúlyos és súlyos pemphigus vulgarisban alacsony dózi­sú szteroidterápiával kiegészítve első vagy másodvonalban választandó szerként használunk. A betegség kezelési protokolljába két éve került be a rituximabterápia. A szerzők az aktuális irodalmi adatok mellett saját ta­pasztalataikat osztják meg ebben az összefoglaló közleményben.