Tumorok kettős anyagcsereút-gátlása tüdőrákban
A kezelések hatásossága fokozható a lizoszómák és az SREBP‑1 nevű fehérje célzásával.
- Kemoterápia-rezisztencia letörése tüdőrákban
- Tüdőrák szűrése kilélegzett levegőből
- Új megközelítés a tüdőrák immunterápiájában
- Új kiegészítő terápia nem-kissejtes tüdőrákban
- Új tüdő- és bőrrák elleni gyógyszert engedélyeztek
- Terápiarezisztencia letörése tüdőrákban
- Immunterápiák eltérő hatásossága tüdőrákban
- Ígéretes terápiás vakcina tüdőrákra
- Minirobotok tüdőrák első jeleinek felismerésében
- A korai stádiumú tüdőrák egyszerű felismerése
A Science Translational Medicine folyóiratban január 28-án jelent meg az Ohio State University Medical Center kutatóinak cikke, amelynek eredményei új terápiás megközelítések lehetőségét vetik fel azoknál a laphám- és adenokarcinómás nem kissejtes tüdőrákos betegeknél, akiknél az immunterápia nem hoz kielégítő klinikai választ: a daganatsejtek túlélését biztosító anyagcsereút kettős gátlása ígéretes stratégia lehet a kezelések hatékonyságának javítására.
A kutatók kimutatták, hogy a terápiás hatás jelentősen fokozható, ha egyszerre célozzák meg a lizoszómákat – amelyek a sejtek stabilitásának és tápanyag-ellátottságának fenntartásában játszanak szerepet – valamint az SREBP‑1 nevű fehérjét. Ez a fehérje fokozza a glükózfelvételt, és elősegíti, hogy a daganatok ellenálljanak a jelenleg alkalmazott lizoszóma‑gátló kezeléseknek.
A lizoszómák működése elengedhetetlen a tumorok növekedéséhez, ugyanakkor a lizoszóma‑gátlásra irányuló korábbi klinikai próbálkozások – például a klorokin alkalmazása kemoterápiával, sugárkezeléssel vagy célzott terápiákkal kombinálva – csak mérsékelt vagy részleges terápiás választ eredményeztek. A mostani preklinikai vizsgálat sejtvonalakon és állatmodelleken keresztül azt vizsgálta, miként képesek a daganatsejtek elkerülni a lizoszómák gátlásának hatásait, és milyen stratégiákkal lehet ezt az ellenállást megtörni.
A kutatók azt is igazolták, hogy a glükóztranszport gátlása képes felülírni a klorokin‑rezisztenciát azáltal, hogy mitokondriális károsodást, oxidatív stresszt és végül tumorsejt‑pusztulást idéz elő. A vizsgálat feltárt egy eddig nem ismert pozitív visszacsatolási hurkot is, amelyben a glükóz‑ és lipidanyagcsere egymást erősítve járul hozzá a daganatsejtek túléléséhez. Ez a felismerés új megvilágításba helyezi a daganatok anyagcsere‑hálózatainak szabályozását, és rávilágít arra, milyen rugalmasan képesek alkalmazkodni az egyes anyagcsereutak gátlásához.
A kutatók szerint a lizoszómák működésének egyidejű célzása a glükóz‑ és lipidanyagcsere pozitív visszacsatolási körével együtt hatékony daganatellenes stratégia lehet, különösen azoknál a tüdőrákos betegeknél, akiknél nem azonosíthatók célzottan kezelhető genetikai eltérések, így terápiás lehetőségeik korlátozottak. A megközelítés klinikai alkalmazhatóságát tovább növeli, hogy a vizsgálatban szereplő szerek közül a klorokin és a szimvasztatin már engedélyezett gyógyszerek, míg a zsírsavszintézis‑gátló TVB‑2640 a II/III. fázisú klinikai vizsgálatok szakaszába lépett, ami jelentősen gyorsíthatja a kombinált kezelés klinikai bevezetését.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Training program delivers resources to reduce social isolation among seniors
Irodalmi hivatkozás:
Yaogang Zhong et al, SREBP-1 increases glucose uptake to promote tumor resistance to lysosome inhibition, Science Translational Medicine (2026). DOI: 10.1126/scitranslmed.adx6873
