Immunterápiák eltérő hatásossága tüdőrákban

A Journal for ImmunoTherapy of Cancer folyóirat augusztusi számában jelent meg a University of Edinburgh kutatóinak közleménye, amelynek eredményei a nem-kissejtes tüdőrák immunterápiájában hozhatnak fejlődést. A kutatók azt vizsgálták, hogy a rendkívül drága immunterápiák miért csak az esetek 20%-ában működnek tüdőrák esetében, azaz milyen sejtek, molekulák, mechanizmusok zavarhatják a citotoxikus T-sejtek aktivitását. Az immunterápiák nagy része ugyanis úgy működik, hogy valamilyen módon fokozza a citotoxikus T-sejtek aktivitását, amelyek kulcsszerepet játszanak a szervezetben a rákos sejtek felismerésében és elpusztításában, ám gyakran "kimerülnek" a daganatok elleni küzdelem során. Ahogy a daganatok növekednek, összetett, gyakran igen trükkös mechanizmusokat alkalmaznak, hogy elkerüljék a pusztulást, többek között az immunsejtek, például a T-sejtek aktivitásának megzavarásával.

A kutatócsoport 162 olyan beteg daganataiból vett szövetmintáit vizsgálta meg, akik nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) miatt részesültek sebészeti beavatkozásban. Ez a tüdőrák leggyakoribb típusa, az összes eset több, mint 80%-át teszi ki. A kutatók felfigyeltek két olyan, számos különböző típusú immunsejt felszínén megtalálható enzimre (CD39 és CD73), amelyeknek a normálisnál magasabb koncentrációja a betegek kedvezőtlenebb túlélési mutatóival járt együtt, amennyiben az enzimek szintje a tumorok közelében lévő szövetekben magas volt.

A T-sejtek rendelkeznek egy olyan biztonsági mechanizmussal, amelynek célja annak megakadályozása, hogy a fertőzés elleni küzdelem során túlságosan aktívak legyenek, és autoimmun folyamatok induljanak el. Ezt használják ki a daganatok, és emelik meg ennek a két enzimnek a szintjét a környező szövetekben, így próbálva megmenekülni a T-sejtek elől. A kutatócsoport azt is megállapította, hogy az ezeket az enzimeket expresszáló T-sejtek elhelyezkedése és típusa is fontos szerepet játszhat a betegek prognózisának és az immunterápia sikerének előrejelzésében. A daganatfészkekben - a rákos sejtek csoportjaiban - elhelyezkedő citotoxikus T-sejtek felszínén a CD39 magas szintje összefüggésbe a betegek hosszabb túlélésével és az immunterápiára adott jobb válasszal asszociálható. Ezzel szemben, amikor ugyanezek a CD39-et expresszáló citotoxikus T-sejtek a tumorfészkeken kívül, a sztrómában voltak jelen, nem befolyásolták a betegek túlélését. A CD39 magas szintje a T-sejtek egy másik típusának, az immunrendszer túlműködését megakadályozó szabályozó vagy regulátor T-sejteknek a felszínén a betegek túlélési mutatóinak romlásával járt.

Az eredmények még akkor is konzisztensek voltak, amikor a kutatók más tényezőket is figyelembe vettek - például a beteg életkorát, a tumor méretét és azt, hogy a műtét mellett kemoterápiában is részesült-e a beteg.

A T-sejtek aktivitását elnyomó és a sejtek elhelyezkedését szabályozó mechanizmusok megértése javíthatja az immunterápia eredményeit, és ezek ismeretében jobban prognosztizálható, hogy mely betegeknél lesz előnyös a drága terápiás módszerek alkalmazása.

Dr. Catherine Elliot, a Cancer Research UK kutatásfinanszírozási kommunikációért felelős igazgatója megjegyezte: "Az immunterápia a rákkutatás izgalmas és egyre bővülő területe. Nagy örömünkre szolgálnak ezen kutatás eredményei, amelyek segítenek jobban megérteni, hogy az immunterápiás kezelések miért működnek jobban egyeseknél, mint másoknál. Reméljük, hogy ezek az új ismeretek a jövőben hatékonyabb kezelésekhez vezethetnek majd."

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Blood cell insights offer potential boost to lung cancer therapies

Location of CD39+ T cell subpopulations within tumors predict differential outcomes in non-small cell lung cancer

Irodalmi hivatkozás:

Location of CD39+ T cell subpopulations within tumors predict differential outcomes in non-small cell lung cancer, Journal for ImmunoTherapy of Cancer (2023). DOI: 10.1136/jitc-2023-006770