A hagyományos festési módszerek kiváltását és gyorsabb munkafolyamatot biztosít az új, mesterséges intelligencia alapú eljárás.

A patológiai diagnosztika az emlőrák kivizsgálásának fontos részét képezi, ami a daganat morfológiai jellemzőiről történő száraz adatközlésén túl egy­re inkább az adatokat „felhasználóbarát” formában közlő, egyfajta tanács­adói szerepkör felvállalását is jelenti. A modern patológia másik feladata, hogy az egyre bővülő modern kezelési modalitások mögé a naprakész tárgyi tudást nemcsak felsorakoztassa, hanem az információs tér labirintusában segítse a kezelőorvost a betegség legeredményesebb kezeléséhez vezető út megtalálásában

A petefészek leggyakoribb rosszindulatú daganataként számon tartott high grade serosus carcinoma (HGSC) kialakulásának háttere az elmúlt években hisztomolekuláris vizsgálatoknak köszönhetően egyre inkább tisztázódni látszik. A rákmegelőző szövettani és molekuláris jellegzetességek behatóbb megismerése nyomán egyre korábbi stádiumban tudjuk diagnosztizálni az igen agresszív lefolyású betegséget. Pontos molekuláris mechanizmusok megismerésével egyre több lehetőségünk adódik a nőgyógyászati gyakor­lat optimalizálására. A közlemény összefoglalja a HGSC kialakulásának ma elfogadott elméletét, diagnosztikai és terápiás javallatait és a potenciális molekuláris célpontokat.

A bullosus pemphigoid (BP) az időskor hólyagos betegsége, mely szá­mos tényezővel, többek között bizonyos gyógyszerek szedésével mu­tat összefüggést. Az utóbbi években egyre több beszámoló született az antidiabetikumként alkalmazott dipeptidil-peptidáz-gátlók, más néven gliptinek által kiváltott BP-ről.

A jelen dolgozatban a patológus(ok) szerepét mutatjuk be a diagnosztikában, felvillantva néhány olyan „forró pontot”, melyek vizsgálata segíthet a tumorok diagnosztikájában, kezelésében.

A szerzők az amyloidosisok aktuális osztályozását, elnevezését, a kórfolya­mat alapvető szabályait ismertetik. Áttekintik a legfontosabb szisztémás és lokális amyloidosis szindrómák sajátosságait, a diagnózis felállításának segédeszközeit és a terápia ma még szegényes lehetőségeit.

Az eozinofil nyelőcsőgyulladás gyermekek és felnőttek olyan krónikus, helyi, immunmediált nyelőcsőbetegsége, melyet klinikailag a nyelőcső disz­funkciója, szövettanilag pedig dominálóan eozinofil sejteket tartalmazó gyulladása jellemez. Kezeletlen eseteiben nyelőcsőszűkület kialakulásához vezethet. Kezelése elsősorban protonpumpagátlókkal, diétával és helyi szteroid medikációval történik.

A granulomatózus tüdőbetegségek hátterében leggyakrabban valamilyen fertőző betegség áll. A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a szóba jöhető kórokozók járványügyi tulajdonságait, a vizsgált személynél fennál­ló, megbetegedésre hajlamosító tényezőket és a patogének kimutatásával kapcsolatos nehézségeket. Jelen tanulmány sorra veszi a legfontosabb kórokozókat, valamint segíti a kezelőorvost a megfelelő mikrobiológiai és patológiai vizsgálatok kiválasztásában.

Egy korábban humán immundeficiencia vírus (HIV-) fertőzéssel és AIDS-szel diagnosztizált 28 éves beteg lázas álla­pot és kiterjedt, igen fájdalmas, viszkető bőrkiütések miatt kereste fel a sürgősségi osztályt. 

A sitagliptin patkányokban szignifikánsan lassítja a gyomorfekély gyógyulását, mely hatás talán az iNOS- és COX-2-expresszió gátlására vezethető vissza. Mindezek fényében további kutatások szükségesek annak megítélésére, hogy a sitagliptin rendelhető-e olyan cukorbetegek számára, akiknél gyomorfekély áll fenn.