Életmódunk miatt az alacsony magnéziumszint okozta problémákkal egyre gyakrabban kell számolnunk. A hipomagneziémia aluldiagnosztizált álla­pot, előfordulása kb. 2% az átlagpopulációban, a lappangó esetek aránya egyes betegcsoportokban akár 80% is lehet. A Mg anyagcseréjét a bél­ből történő felszívódás, a renális visszaszívódás és a csontbeli raktározás határozza meg. E folyamatok újabban megismert részletei magyaráznak több genetikai vagy farmakológiai eredetű, alacsony magnéziumszinttel járó állapotot. A megfelelő fiziológiás Mg-forrást biztosító étkezés annak általános pozitív hatása miatt is támogatandó. Hazánkban az ajánlott napi bevitel 375 mg. Túladagolástól főként krónikus veseelégtelenségben kell tartani. A cikkben a Mg fiziológiás és egyes kórfolyamatokban betöltött szerepét ismertetjük.

A kritikus állapotú betegek gyógyszeres kezelésekor gyakran számolnunk kell a gyógyszerek farmakokinetikájának megváltozásával. Ugyanez vo­natkozik az elhízott betegekre is. Nehéz, de a kimenetel szempontjából döntő jelentőségű az optimális adagolás meghatározása, különösen az antibiotikumok esetében. Az újabb kutatási eredmények sok esetben jó támpontot adnak a gyógyszeradagok személyre szóló optimalizálásához.

Ödéma olyankor jöhet létre, amikor az erekből kapilláris filtrációval kijutó folyadék mennyisége meghaladja a nyirokáramlás folyadékelvezető kapacitását. A gyor­san, szisztémásan kialakuló, ujjbenyomatot tartó ödémát idejében diagnosztizálni és kezelni kell. Az alsó végtag(ok) krónikus ödémája vénás elégtelenséget jelez­het. Ha a duplex ultrahang nem igazolja a mélyvénás trombózist, MR-venográfiára lehet szükség. Az obstruktív alvási apnoé kétoldali lábödémát okozhat. A tömött, ujjbenyomatot nem tartó ödémaként jelentkező limfödéma lehetséges okai: tumor, trauma, korábbi medencei műtét, lágyéki limfadenektómia, korábbi sugárkezelés.

A köröm-patella szindróma, más néven herediter oszteo-onicho-diszplázia több mint 100 éve ismert az orvosi irodalomban. A betegség már születéskor felismerhető lehet, de az is előfordul, hogy családok generációiban elmarad a diagnózis, bár számos orvos, köztük különbözô szakorvosok kezelik a betegeket. A téves diagnózis helytelen orvosi döntésekhez, felesleges kezelésekhez vezethet. Ilyen családunk bemutatásával szeretnénk segítséget nyújtani ezeknek a betegeknek a felismeréséhez, egyúttal átadni azokat az új ismereteket, amelyeket az elmúlt évek kutatásai a kórkép genetikai hátterében tisztáztak.