Gyermekpszichiáterek részére tartott tudományos szimpóziumot a Lilly Hungária Kft. 2014. szeptember 19-én, Budapesten. A szakmai program a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) egyéni és társadalmi szinten jelentkező kihívásait, a betegség diagnosztizálásának és terápiájának irányelveit, az ADHD első vonalbeli gyógyszeres kezelésében immár OEP támogatással alkalmazható Strattera (atomoxetin) alkalmazásának módját, és a témával kapcsolatosan összegyűlt legfontosabb evidenciákat foglalta össze. Az előadásokat és a diszkussziót követően a meghívott szakértők kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg, hogy mit tehetnek a hozzátartozók, a segítők és az alap-, illetve szakellátásban dolgozók az ADHD s gyermekek életminőségének javításáért.
A gyermekkori figyelemhiány-hiperaktivitás zavar (ADHD) az esetek legalább 30%-ában a felnőttkorra is áthúzódik; a felnőttkori esetek 3-4%-a elégíti ki a DSM IV diagnosztikai kritériumait. Egy sor kórállapot pajzsmirigybetegség, hangulatzavar, szerhasználat – is utánozhatja az ADHD tüneteit. A szteroidok, az antihisztaminok, az antiepileptikumok, a koffein és a nikotin mellékhatásai is emlékeztethetnek az ADHD tüneteire.
Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle XV. évf. 3. szám
OTSZ Online
2010-10-28
A gyermekkori hiperkinetikus zavar, más néven a hiperaktivitásfigyelemzavar szindróma (ADHD = Attention Deficit and Hyperactivity Disorder) a neuropszichiátria egyik legtöbbet vizsgált és egyúttal leginkább vitatott kórképe.
A cirrhosisos betegek prognózisát egyrészt az befolyásolja, hogy milyen mértékben korlátozott a máj működése (sárgaság, szintetizáló képesség, ascites, encephalopathia), másrészt az, hogy a krónikus májbetegséghez milyen szövődmények társulnak (veseműködési zavar, hepatocelluláris karcinóma, visszerekből kiinduló gasztrointesztinális vérzés).
Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle IX. évf.1. szám
OTSZ Online
2004-02-01
FŐ SZEMPONTOK
A tic általános meghatározása szerint sztereotíp, intermittáló, hirtelen kezdetű, diszkrét, ismétlődő mozgás; prevalenciája a népességben mintegy 20%, a krónikus tic zavarok a gyermekek közel 3%-ánál fordulnak elő.
A tic kezeléséről hozott döntés során azt kell mérlegelnünk, hogy a tünetek súlyossága indokolja-e a gyógyszeres terápiát.
A sztereotípiák gyakran társulnak mentális retardációhoz, autizmushoz, Rett-szindrómához és vaksághoz, de előfordulhatnak egyébként egészséges gyermekeknél is.
A DOPA-responsiv dystoniát gyermekkori kezdetű progresszív dystonia jellemzi, mely kis dózisú levodopa hatására tartós javulást mutat.
Az esszenciális tremort gyakran felnőttkori eltérésnek tartják, holott kezdődhet csecsemő- vagy kisgyermekkorban is.
Bevezetés
Potter Stewart legfelsőbb bíró 1964-ben fogalmazta meg híressé vált mondatát, amikor az „obszcenitás” fogalmát próbálta meg definiálni: „Ma nem teszek kísérletet arra, hogy meghatározzam azt a tárgyat, amit át kell tekintenem ... de felismerem, ha találkozom vele...” Ez bizonyos szempontból a mozgászavarokra is igaz. Általános meghatározás szerint a mozgászavar a célzott mozgás kivitelezésében és a szándékos mozgás sebességében bekövetkező diszfunkció, a testtartás zavara, kóros önkéntelen mozdulatok jelenléte, illetve nem megfelelő időben vagy akaratlanul véghezvitt normális mozdulatok. A mozgászavarok nem az izmok gyengesége vagy tónuseltérése miatt alakulnak ki, de kísérheti azokat gyengeség vagy abnormális tónus.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.