Az időskori halláscsökkenés és a perifériás neuropátia az idősebb felnőtteknél az egyensúly és a járás befolyásolásával közvetlenül és közvetve is csökkenti a hosszú élettartamot.

Rendszeres mozgással, testedzéssel a mobilitás idős korban is javítható. Már a min­dennapi, szokványos testmozgás (pl. séta, házimunka) is kedvezően befolyásol­ja az időskori mozgásképességet. A célzott edzésprogramok (egyensúlyfejlesztés, gyorsasági/erőnléti tréning, a kognitív viselkedés fejlesztése) szintén pozitív hatá­súak. A mobilitás javítását célzó beavatkozások tervezésében figyelembe kell venni a mozgástól és az eleséstől való félelmet mint korlátozó tényezőt. 

Az időskorban kezdődő reumatikus betegségek egyértelműen különböznek a fiatalabb embereket érintő hasonló kórképektől. A kórisme felállítását sok esetben megnehezítik a gyakran jellegtelen általános tünetek és a társuló betegségek. Kezelés céljából alapjában véve minden rendelkezésre álló gyógyszer alkalmazható. A szervek működésének és az anyagcserének az életkorral összefüggô megváltozására, valamint a társuló betegségekre figyelemmel kell lenni a reumaellenes kezelés és a gyógyszeradagolás adaptálása során.

Az öregedésnek nem szükségszerű velejárója a bizonytalan vagy nehézkes járás, de az időskori elesések, sérülések egyik fő oka a járás- és egyensúlyzavar. 

A járás- és egyensúlyzavarok előkelő helyen állnak az időskorúak eleséseinek okai között. Leggyakoribb kiváltóik az artrózis és az ortosztatikus hipotenzió, de a legtöbb járás- és egyensúlyzavar kialakulásában több tényező együttesen játszik szerepet.