A betegek egy részénél kimutathatók olyan autoantitestek, amelyek semlegesítik a gyulladást csökkentő interleukin‑10 citokint.

A leflunomid és a hidroxi-klorokin kombinációja hatékony és megfizethető kezelési lehetőséget kínál a betegség szisztémás aktivitással járó formájában.

A terápia nem pusztítja el a B‑sejteket, hanem működésüket célzottan gátolja, így potenciálisan biztonságosabb megközelítést kínál a korábbi kezeléseknél.

Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A Polμ nevű fehérje alapvető szerepet tölt be a gyulladásos reakciók szabályozásában - a felismerés új típusú kezelésekhez vezethet.

A krónikus rhinosinusitis (CRS) a felső légutak gyakori, heterogén gyul­ladásos betegsége, amely az orr és az orrmelléküregek nyálkahártyájá­nak legalább 12 héten át fennálló gyulladásával jellemezhető. A CRS patomechanizmusának mélyebb megismerése lehetővé tette a célzott biológiai terápiák kifejlesztését. Ezek alkalmazásának fel­tételeit nemzetközi és hazai irányelvek határozzák meg.

Egy óriási számításikapacitás-igényű kutatás mutatott rá a fő nemi különbségekre.

Egy új hatóanyagcsoport a fertőzésekkel szembeni védekezőképesség csökkentése nélkül képes mérsékelni a gyulladást.

Az implantátumok felszínén található bioaktív peptid bevonat csökkenti a gyulladás kockázatát és növeli az antibakteriális hatást.

A D‑vitamin‑pótlás a betegségaktivitási pontszámok javulásával és egy székletalapú gyulladásos marker csökkenésével is összefüggést mutatott egy kis elemszámú vizsgálatban.