Bevezetés A malabszorpció és az intesztinális lymphoma kapcsolatáról az első beszámoló 1937-ben született, és bár az azóta eltelt évtizedekben jelentős ismeretanyag halmozódott fel, a kérdéskör ma sem lezárt. A vékonybelet érintő különböző – mindeddig csak részben tisztázott – kóreredetű betegségekkel kapcsolatban felmerült, hogy bizonyos idő után lymphoma kialakulását segíthetik elő. A két legismertebb és egyre gyakrabban előforduló, a vékonybél-nyálkahártyát károsító kórkép a gluténszenzitív enteropathia és a Crohn-betegség. Jelenlegi ismereteink szerint a tápcsatornában lévő citokin-konstelláció határozza meg a gyulladásos válasz jellegét. Az úgynevezett T-helper-1 (Th-1) domináns válasz, melyet elsősorban interferon-d (INF-d), tumornekrózis-faktor-a (TNF-a) indukció jellemez, coeliakiában és Crohn-betegségben egyaránt fontos szerepet játszik. A vékonybél-nyálkahártya TGF-b- (Th3) termeléséért felelős sajátos CD4+ T-sejt szubpopulációja, az orális tolerancia kialakulásában játszik szerepet, korlátozva a Th1 sejtes választ. A malignus lymphoma a daganatos betegségek 4%-át adja, és az onkológiai halálozás 4%-áért felelős. Incidenciája az elmúlt harminc évben körülbelül 60%-kal emelkedett. Bár primer vékonybél-lymphomák ritkán fordulnak elő, feltételezhető, hogy a különféle krónikus vékonybélbetegségek (pl. coeliakia, Crohn-betegség) elősegítik kialakulásukat. Az újabb epidemiológiai vizsgálatok több európai országban bizonyították, hogy a coeliakia prevalenciája sokkal nagyobb, mint azt korábban gondolták (10/1000 lakos), ezáltal a leggyakrabban előforduló genetikai betegségnek tekinthető. A coeliakia gasztrointesztinális tumorokkal, non-Hodgkin lymphomával vagy autoimmun betegségekkel társulhat. A coeliakiás betegek bevonásával lefolytatott eddigi legnagyobb tanulmány kétszeres halálozási kockázatot jelzett az egészséges lakossághoz képest [2]. A halálozás esélye a második életév előtt diagnosztizált esetekben kisebb, a kétéves kor után felismertek körében viszont az átlagosnál nagyobb. A malignus betegségek – közülük is főként a vékonybél-carcinoma, a non-Hodgkin lymphoma és a májrák – a halálozás 70%-áért felelősek. A gasztrointesztinális betegségekre vonatkozó standardizált mortalitási ráta 7,9-szeres és ezen belül feltűnően nagy a gyulladásos bélbetegségek előfordulása [3]. Coeliakiában az autoimmun rendellenességek is gyakoribbak. Ismert, hogy a betegek 95%-a ugyanazt a HLA DQ2 haplotípust hordozza, mint a legkülönbözőbb autoimmun betegségben szenvedők. Feltételezik, hogy a különböző immunmediált folyamatok hátterében glutén által stimulált antitestképződés áll, például a szöveti transzglutaminázzal vagy a fibroblast eredetű extracelluláris mátrixfehérjével szemben.