A pitvarfibrilláció jelentősen növeli az ischaemiás stroke előfordulásának gyakoriságát, ezért szűrése és korai kezelése kiemelt jelentőségű. Bár egyre fejlettebb és mind szélesebb körben hozzáférhető eszközök állnak rendelke­zésünkre, valamint a mesterséges intelligencia is segíti a munkánkat, nincs bizonyítékunk arra, hogy jelenlegi formában a pitvarfibrilláció szűrésével populációszinten jelentősen csökkenteni tudjuk a stroke előfordulását.

A szívritmuszavar gyakori jelenség, és akut helyzetben kihívást jelenthet a kezelőorvos számára. A cikkben bemutatjuk az akár az életet is fenyege­tő bradycard és tachycard szívritmuszavarokat és kezelésüket, valamint gyakorlati tanácsokat adunk a kórismézésükhöz.

A szív és az endokrin rendszer szorosan együttműködnek. A szívben terme­lődnek és a szívre hatnak egyes kardiális hormonok, de perifériás endokrin szervek által termelt hormonok is befolyásolják a szívműködést. Az endokrin rendszer zavarai jelentkezhetnek elsődlegesen szívpanaszok formájá­ban is. A cikkben gyakorlati példákon keresztül mutatjuk be, hogy milyen fontos az endokrin faktorok ismerete, valamint az interdiszciplináris szem­lélet a szív- és érrendszeri betegségek diagnosztikájában és kezelésében.

A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk. 

A beültethető kardioverter defibrillátor (ICD) a kamrai tachycardiák és a kamrafibrilláció kezelésének, a hirtelen szívhalál megelőzésének alap­vető eszköze. Az ICD megfelelő alkalmazásával a leginkább érintett beteg­csoportban, a középkorú, ischaemiás szívbetegségben szenvedő férfiak körében nemcsak életeket és életéveket mentünk meg, hanem jelentős nemzetgazdasági haszon is keletkezik a tapasztalt munkaerő munkaképességének megtartásával.

Az orális antikoaguláns terápia kiválasztása pitvarfibrillációban a nagy randomizált kontrollált vizsgálatok alcsoportelemzései után az erre a betegkörre tervezett prospektív vizsgálatok eredményeire alapozható. ilyen az EMANATE¹ vizsgálat is, egy nemzetközi, randomizált, aktív-kontroll, openlabel study, amelybe olyan új keletű pitvarfibrilláló betegeket vontak be, akiknél kardioverziót terveztek. Az EMANATE vizsgálat eredményei jól tükrözik a mindennapi klinikai gyakorlatban tapasztaltakat és a tanulmány szerint az újkeletű pitvarfibrillációban szenvedő betegek kardioverziója során alkalmazott apixabankezelés, hasonlóan a konvencionális heparin/KVA kezeléshez, alacsony stroke- és szisztémás embolizációs, valamint vérzéses eseményekkel jár.

A hasi elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának járványsze­rű növekedését észleljük napjainkban. A szénhidrát-anyagcsere 7% alatti HbA_1c célértékre történő kezelésével a mikrovaszkuláris szövődmények kockázata csökkenthető, de a kardiovaszkuláris szövődmények kockázatá­ban nem látunk hasonló csökkenést. A diabeteses cardiopathia részeként diabeteses betegeknél gyakoribb a pitvarfibrilláció előfordulása. Ennek patofiziológiai hátterével, a terápia sajátosságaival foglalkozik a cikk.

A pitvarfibrilláció (AF, atrial fbrillation) a leggyakoribb szívritmuszavar, melynek jelenlétében ötszörösére emelkedik a stroke kockázata. Az AF felelős az összes ischaemiás stroke 15%áért és az idős korban előforduló stroke-esetek 33%-áért. Az AF-hez társuló stroke-ok általában súlyosabbak, és a morbiditás és mortalitás nagyobb rizikójával társulnak, mint a non-AF etiológiára visszavezethető stroke-ok. ennélfogva a stroke-prevenció az AF-betegek gondozásának fontos eleme. 

A nem K-vitamin-antagonista orális alvadásgátló szereket széles körben alkalmazzák a stroke és a szisztémás embolizáció terápiájában és prevenciójában. Az egyes gyógyszerek hivatalos alkalmazási előirata szokványos klinikai körülményekkel számol, ám bizonyos klinikai szituációkban szükség lehet a dózis csökkentésére. Rendkívül fontos a megfelelő adagolás kérdése, mivel mostanában egyre több vizsgálat igazolja, hogy az esetek igen jelentős részében nem elegendő a beteg számára felírt mennyiség. Úgy tűnik, hogy a mindennapi gyakorlatban a felíró orvosok jobban félnek a gyógyszerhatásra visszavezethető vérzésektől, mint a betegség spontán rosszabbodásától (stroke/embólia), mely az esetek jelentős hányadában ahhoz vezet, hogy a beteg a szükségesnél kisebb dózisban kapja a gyógyszert.

Archives of Cardiovascular Diseases, 2017

Egy dán analízis szerint a pitvarfibrillációban szenvedőkben kisebb a szívinfarktus kialakulásának kockázata új típusú orális antikoagulánsok szedésekor, mint a K-vitamin antagonisták mellett.