Az új típusú orális antikoagulánsok bátran adhatók időseknek is
Egy dán analízis szerint a pitvarfibrillációban szenvedőkben kisebb a szívinfarktus kialakulásának kockázata új típusú orális antikoagulánsok szedésekor, mint a K-vitamin antagonisták mellett.
Olasz kutatók 2017-ben a RE-LY, a ROCKET-AF, az ARISTOTLE, az ENGAGE AF-TIMI 48, az X-VeRT és az ENSURE-AF vizsgálatok meta-analízise alapján úgy találták, hogy a K-vitamin antagonistákkal (VKA) és a nem K-vitamin antagonista új típusú orális antikoagulánsokkal (NOAC, vagy DOAC) végzett kardioverzió után megegyezett a stroke és a szisztémás embolizációk kockázata (RR: 0,82, 95%CI: 0,38-1,75) és nagyobb vérzések kockázata is (RR: 0,98, 95%CI: 0,51-1,87).
Bár a NOAC gyógyszerek a VKA-khoz képest azonos mértékben védenek a stroke ellen, de a 2009-es RE-LY vizsgálat több szívinfarktust látott warfarin helyett dabigatrannal kezelt pitvarfibrilláció (AF) után, és ez szakmai vitákat váltott ki. Az abszolút különbség nagyon kicsi volt (0,2%/év), és csak 150 mg-os dózisnál érte el a statisztikai szignifikancia határát. Az FDA által végzett ismételt analízis viszont nem látott összefüggést a dabigatran és a szívinfarktus kockázata között, de a viták továbbra sem csillapodtak.
Egy most megjelent megfigyeléses dán vizsgálatban 74 éves átlagéletkorú 31.339 beteg (47 %-uk volt a nő) adatait elemezték, akik pitvarfibrillációját elsősorban orális antikoagulánsokkal kezelték: 28%-ban VKA-val, 27%-ban apixabannal, 23%-ban dabigatrannal és 22%-ban rivaroxabannal. Egy évvel a kezelés megindítása után az összesített MI és a bármilyen okból történt halálozás a VKA terápiát kapók között volt a legmagasabb (12,2%), melyet a rivaroxaban (12,0%), az apixaban (10,9%) és a dabigatran (9,3%) követett. A kezelést követő egy év múltán a MI és az egyéb kardiovaszkuláris halálozás legnagyobb arányban rivaroxaban szedése mellett fordult elő (9,04%), ez követte a VKA (8,61%), majd az apixaban (6,25%) és a dabigatran (5,75%) melletti halálozás. A NOAC gyógyszereket az orvosok bátran alkalmazták az idős és rosszabb állapotban lévő betegekben is.
A miokardiális infarktus 1 éves kockázata a különféle szerekkel kezelt betegeknél a következőképpen alakult: a VKA-val kezelteknél 1,56%-ban, az apixabannal kezelteknél 1,16%-ban, a dabigatrannal kezelteknél 1,20%-ban, és a rivaroxabannal kezelteknél 1,07%-ban fordult elő. Minden NOAC szignifikánsan kedvezőbb volt a VKA-nál, ugyanakkor az egyes NOAC kezelések között nem volt szignifikáns különbség – jelentette ki Dr. Christina Ji-Young Lee (Aalborg University, Dánia).
A vizsgálat legfontosabb üzenete Lee doktornő szerint az, hogy „nem találtunk semmi különbséget az egyes NOAC-ok között.” Dr. Connolly szerint a COMPASS és részben az ATLAS vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a rivaroxaban jótékony hatású koronária betegekben, melyek AF-ben szenvedőkön elég gyakoriak (5-ből 1). A rivaroxaban napi 2 x 2,5 mg dózisban aszpirinnel egyre inkább megfontolandó AF tünetek és koronária-betegség esetén.
A tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi közleményben Dr. Stefan Hohnloser (JW Goethe University, Frankfurt) és Dr. John Eikelboom (MacMaster University, Hamilton, Ontario, Kanada) kiemelték, hogy az ischémiás szívbetegségben nem szenvedő, vagy azon már átesett betegek adatainak másodlagos feldolgozása és „szenzitivitási” analízise után is következetesen igazolódtak az első feldolgozás eredményei, vagyis az az AF-es betegek stroke megelőzésére használt direkt orális antikoaguláns terápiák nem növelik a MI kockázatát. A jelenleg már rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a dabigatran, a rivaroxaban és az apixaban megbízhatóan alkalmazható AF-ben szenvedő betegeken, még akkor is, ha a betegek anamnézisben koronária betegség, vagy MI szerepel.”
Forrás:
