Egy új vizsgálat szerint hajlamosak vagyunk túlságosan is a mesterséges intelligenciára hagyatkozni. Fontos tehát feltárni, milyen hibákat követnek el az emberek az algoritmusokkal közös munka során.

Az AI biztonságosan integrálható a mindennapi klinikai munkába anélkül, hogy csökkentené az orvosok autonómiáját vagy a betegek bizalmát.

Az FMR1 gén 7-es izoformáját vírusvektorral bejuttatva egereknél erősödtek a szociális interakciók, és rugalmasabbá vált a kognitív működés.

Már 48 órán belül több mint 90%-os sebzáródást eredményez a 4-aminopiridint tartalmazó sebkezelő gél.

Svéd kutatók a korábbiaknál megbízhatóbb módszert dolgoztak ki inzulintermelő sejtek előállítására.

Az ADAPT-Sepsis vizsgálat eredményei szerint a prokalcitonin szintje a CRP-nél pontosabban jelezheti az antibiotikum-kezelés abbahagyásának lehetséges időpontját.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D₃-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.

Az utóbbi években vissza-visszatérően sor kerül az Orvostovábbképző Szem­lében egy reumatológiai blokk szerkesz­tésére, ami nem könnyű feladat. Amellett, hogy a reumatológia minden ága fejlődik, valamennyi degeneratív és gyulladásos-immunológiai patogenezisű reumatológiai kórkép esetében egyre többet tudunk a molekuláris/szöveti háttérről, találunk újabb és újabb terápiás célpontokat, van­nak olyan problémák, amelyekkel a napi gyakorlatban mind sűrűbben találkozunk, és amikkel foglalkoznunk kell. A jelenle­gi lapszámunkban közzétett publikációk négy, napjainkban kiemelt jelentőségű témakört fognak át: a szarkopéniát mint progresszív izomvesztést, a nehezen ke­zelhető rheumatoid arthritis (RA) klinikai kihívásait, az RA-val társuló osteoporo­sist és törési kockázatot, valamint a kró­nikus mozgásszervi betegek centrális szenzitizációjának és fájdalomérzetének pszichoszomatikus összefüggéseit.

A szakirodalmi áttekintés a pszichiátriai zavarok – köztük a leggyakrab­ban előforduló depresszió – és a táplálkozás minősége közötti kapcsolatot mutatja be az agy–bélmikrobiom (ABM) rendszer közvetítő szerepének ismertetésével, egyben alátámasztja az étrendi beavatkozások jelentőségét a depresszió kezelésében.

Az új, rendkívül precíz ultrahangos eljárás hatékonyan képes célzottan kezelni a korai prosztatarákot, miközben megőrzi a betegek életminőségét.