PCT mint a szepszis rutin biomarkere

A University of Manchester kutatói egy olyan egyszerűen elvégezhető vértesztet ismertettek, amely képes megbízhatóan jelezni, mikor biztonságos az antibiotikum kezelés leállítása szepszisből felépülő betegek esetében. Az Anaesthesia folyóiratban megjelent vizsgálat 21 tanulmány eredményeit foglalta össze, amelyekben több mint hatezer beteg vett részt.

A kutatók azt találták, hogy azok az orvosok, akik döntéshozataluk során figyelembe vették a prokalcitoninszintet, átlagosan két nappal korábban hagyhatták abba az antibiotikum adását anélkül, hogy ez növelte volna a halálozás kockázatát. Az eredmények arra is rámutatnak, hogy további vizsgálatok szükségesek annak megítéléséhez, vajon a másik gyakran használt gyulladásos marker, a C-reaktív protein alkalmas-e hasonló döntéstámogatásra. A szepszis ellátásában ez fontos előrelépés, hiszen a kórkép során a szervezet fertőzésre adott túlzott válasza saját szöveteit is károsítja, ami szervi elégtelenséghez és halálhoz vezethet. A kezelés rendszerint 7–10 napos antibiotikumkúrát igényel, ugyanakkor a túl hosszú ideig tartó antibiotikum-használat komoly problémákat okozhat, köztük az antibiotikum-rezisztencia kialakulását, amely világszerte milliók haláláért felelős. Az antibiotikumok alkalmazásának csökkentése emellett jelentős költségmegtakarítást és kevesebb mellékhatást is eredményezhet.  

Az Egyesült Királyság egészségügyi hatóságai – például a NICE – eddig nem javasolták a prokalcitonin-vizsgálat rutinszerű alkalmazását, mivel a korábbi bizonyítékok korlátozottak voltak. A mostani áttekintés azonban pótolja ezt a hiányt: többek között tartalmazza a University of Manchester kutatócsoportja által vezetett ADAPT-Sepsis vizsgálat eredményeit is. A kutatók randomizált, kontrollált vizsgálatokat elemeztek, amelyekben a prokalcitonin- vagy C-reaktív protein alapú döntéshozatalt hasonlították össze a biomarker nélküli, irányelveken alapuló standard ellátással.  

A szepszises betegek körében a prokalcitonin alkalmazása átlagosan két nappal rövidítette az antibiotikumkezelés időtartamát, és a halálozás kockázatát is mintegy öt százalékkal csökkenthette. Ugyanakkor továbbra sem egyértelmű, hogy a vizsgálat használata csökkenti-e az újrafertőződés esélyét, illetve befolyásolja-e a kórházi tartózkodás hosszát.

A tanulmány társszerzője, Paul Dark professzor kiemelte, hogy a prokalcitonin vizsgálat alkalmazása biztonságosabbá és hatékonyabbá teheti a szepszis kezelését. Hangsúlyozta, hogy ez a megközelítés nemcsak a betegek számára előnyös, akik kevesebb mellékhatást tapasztalhatnak, hanem az egészségügyi rendszerek számára is, mivel jelentős költségmegtakarítást eredményezhet.

Hozzátette, hogy az ADAPT-Sepsis vizsgálat részeként végzett költséghatékonysági elemzés szerint a prokalcitonin-szint napi mérésének bevezetése valószínűleg gazdaságos lenne az NHS számára. Ez az irány összhangban áll az Egyesült Királyság tízéves egészségügyi stratégiájával, amely az antibiotikum-rezisztencia visszaszorítását célozza, és a jövőben a NICE irányelveinek módosításához is hozzájárulhat, megnyitva az utat a biomarker-alapú döntéstámogatás rutinszerű alkalmazása előtt a szepszis ellátásában.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Blood test shows when it's safe to stop antibiotics in sepsis patients

Clinical effectiveness of procalcitonin- or C-reactive protein-guided antibiotic discontinuation protocols for adult patients who are critically ill with sepsis: a rapid systematic review and meta-analysis

Irodalmi hivatkozás:

Clinical effectiveness of procalcitonin- or C-reactive protein-guided antibiotic discontinuation protocols for adult patients who are critically ill with sepsis: a systematic review and meta-analysis, Anaesthesia (2026).