Az életveszélyes sepsis új biomarkere
A galektin-1nevű cukorkötő fehérje szerepet játszhat a gyulladás súlyosbodásában és életveszélyes szeptikus állapot kialakulásában, sőt a sepsis biomarkere lehet.
A sepsis életveszélyes állapot, mely csak az USA-ban több mint 270 ezer halálesetért felelős évente – kezdik a szerzők a Nature Immunology január 4-i számában megjelent cikküket.
A sepsis kiindulópontja többnyire bakteriális fertőzés, melyre az immunrendszer túlzott reakcióval, citokinviharral válaszol, aminek következtében gyulladáskeltő proteinek kerülnek a véráramba. Ez sokszervi elégtelenséghez és végül halálhoz vezet. Más betegségek is elindíthatnak citokinvihart, az orvostörténészek feltételezik például, hogy az 1918-19-es influenzajárvány és a „fekete halál” okozta halálesetek hátterében is citokinvihar állhatott. Ugyancsak citokinvihart figyeltek meg a COVID-19 okozta letális esetek jelentős részében is.
Sepsis kapcsán a citokinvihar fő kiváltója, hogy a szervezet túlzott reakcióval válaszol arra, amikor az immunrendszer érzékeli a sejteken belül zajló fertőzést. A sejt az őt megfertőző baktériumoknak vagy azok egyes alkotóelemeinek felismerésekor azonnal aktiválja azokat az enzimeket, amelyek működésre késztetik a sejtmembránt belülről felsértő fehérjéket. Ennek eredményeként a sejtek „felnyílnak”, „felrobbannak” és belőlük a citokinek kerülnek a keringésbe. A kikerülő citokinek hatására más sejtek is sérülnek, és az immunrendszer riadókészültségben van. Ez egy idő múlva lecsendesedik, ekkorra azonban már elvész a sejtek feletti kontroll.
A most megjelent cikk szerzői arra keresték a választ, milyen típusú alarmirozó anyagok szabadulnak fel, amikor egy sejt egy bizonyos bakteriális molekulát (lipopoliszacharidot) felismer intracellulárisan. Azt az izgalmas felfedezést tették, hogy a cukrokhoz és cukorral borított proteinekhez kötődő galektin-1 kiáramlik a sejtekből, e molekula eléggé kicsi ahhoz, hogy kiférjen a sejtmembránon ütött lyukakon, még mielőtt a sejt felrobbanna.
Ennek nyomán a kutatócsoport a galektin-1 sepsisben betöltött szerepét kívánta tisztázni. Megfigyelték, hogy a galektin-1 szupprimálja a gyulladást fékező mechanizmusokat, ennek eredménye a citokinvihar fellángolása. Azt tapasztalták továbbá, hogy enyhébb fertőzés lép fel azoknál a kísérleti egereknél, amelyekben nincs jelen a galektin-1, és esetükben enyhébb a szervi károsodás, valamint túlélésük is jobb a normál állatokénál.
A humán vizsgálatok során pedig azt tapasztalták, hogy a szeptikus betegek galektin-1-szintje magasabb, mint a kritikus állapotban lévő, ám nem szeptikus betegeké, illetve az egészséges személyeké.
A kutatók most arra keresik a választ, hogy a galektin-1 alkalmas célpont lehet-e a sepsishez társuló citokinvihart csökkentő gyógyszeres terápiák számára, illetve használható lehet-e biomarkerként kritikus állapotú betegeknél rizikóbecslésre.
