NT-proBNP és COVID-19 mortalitás
COVID-19-ben a magas NT-proBNP érték a szívelégtelenségben nem szenvedőknél is emelkedett mortalitást jelez.
Ha a súlyos COVID-19 fertőzés során a betegnél pneumonia alakul ki, és a kórházi felvétel idején mért natriuretikus peptid szintje emelkedett, akkor is nő a mortalitásának valószínűsége, ha korábban nem szenvedett szívelégtelenségben (HF). Esetükben tehát a kutatók -vizsgálatuk alapján- gondos folyadék-szabályozást és egyéb kardioprotektív intézkedéseket javasolnak.
A koronavírus-2 (SARS-CoV-2) fertőzés által okozott súlyos akut légzőszervi szindrómához (SARS) a szívizomzat károsodása társul. A COVID-19 miatt kórházi kezelést igénylő betegeknél az N-terminális pro B-típusú natriuretikus peptid (NT-proBNP) szintjének emelkedése rosszabb végső kimenetelre utal. Ez a biomarker tehát a HF diagnózisában és a kockázati elemzésében betöltött szerepe mellett a COVID-19-ben is értékes segítséget nyújthat. Például a NT-proBNP emelkedett szintje alapján meg lehet határozni, hogy a beteg nehézlégzése vagy egyéb tünetei az akut vírusos szindróma vagy inkább a SARS-CoV-2 által okozott szívizom-károsodás következményei. Az NT-proBNP értékek szerepe még nem tisztázott a COVID-19-ben szenvedő, de korábban nem szívelégtelen betegeknél, és amerikai adatok is csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre.
A kutatók ezért 304 felnőtt, nem szívelégtelen, dokumentált COVID-19 eredetű pneumóniában szenvedő beteg kórlapját nézték át. A megfertőződött betegek 2020. március 1. és április 15. között feküdtek a Stony Brook Egyetemi kórházban (New York), és „high-flow” oxigén-kezelésre szorultak. Kizárták a feldolgozásból azokat, akiknél intubációra volt szükség, vagy a felvétel utáni első 24 órában belehaltak betegségükbe.
Az NT-proBNP-t a standard Roche Diagnostics assay-el mérték, a detekció küszöbértéke 5 ng/liter volt. Az adatokat a beteg esetleges haláláig, kórházból való elbocsájtásáig, vagy a kórházban fekvés 30. napjáig gyűjtötték (a vizsgálatot 2020. május 15-ével zárták le). A vizsgálat elsődleges végpontja a bármilyen okból bekövetkezett halálozás, a másodlagos végpont a halál, vagy az intubálás százaléka volt. Az NT-proBNP és a vizsgálati végpontok közötti összefüggést a többváltozós Cox regressziós modell segítségével értékelték.
A vizsgálatba került betegek átlagos életkora 60 ± 17 év volt, közülük 95 volt a nőbeteg (31,2%). A betegek több mint a fele fehér (156 beteg, 51,3%), 33,9%-a hispán (n= 103), 6,9%-a ázsiai (n = 91) 7,2%-a fekete (n = 22) volt. Diabetesben szenvedett 91 beteg (29,9%), 32 betegnek arteria koronária betegsége (CAD) volt (12,8%) és 27 beteg pitvarfibrillált (AF)(8,9%). Az átlagos BMI 30,3 ± 6,5 kg/m² volt.
Felvételkor az átlagos oxigén-szaturáció (O2SAT) 89 ± 8%, a medián NT-pro-BNP 156 ng/liter (44-729) volt. Átlagosan 12 nap (8 – 20) után a betegek 24,3%-a meghalt (n = 74), 19,4%-uk (n = 59) élte túl az intubácót és távozott a kórházból.
A mortalitás erősen függött a kiindulási NT-proBNP értékektől: az átlagos 156 ng/liter határérték mentén osztották a betegeket a magasabb és az alacsonyabb szintet mutató csoportokba. A két csoport betegei több szempontból is különböztek: a magasabb NT-proBNP értékkel rendelkező betegek rendszerint idősebbek voltak, többnek volt közülük pitvarfibrillációja, viszont alacsonyabb volt a BMI-jük (mindhárom különbség P<0,001). Az elsődleges végpont (halálozás bármilyen okból) szintén szignifikánsan különbözött a két csoport között: a 156 ng/liter fölötti NT-proBNP értékkel rendelkező 151 beteg 38,4%-a halt meg 28 napon belül, míg a 156 ng/liter alatti csoportba tartozó 152 beteg 10,5%-a vesztette életét (P<0,001). A másodlagos végpontok (halál, vagy gépi lélegeztetés) a magasabb NT-proBNP-csoport betegeinek 50,3%-ánál, az alacsonyabb NT-proBNP értéket mutató csoport 37,5-ánál következett be (P=0,040). A magasabb NT-proBNP csoportban lévők csak 7 napot töltöttek az intenzíven kívül, az alacsonyabb értékkel rendelkező csoportban ez 9 nap volt (P=0,027), a kórházi bennfekvés hossza 13 illetve 12 nap volt (P=0,59). Amennyiben az életkorhoz, nemhez, demográfiához, diabeteshez, koronária betegséghez, pitvarfibrillációhoz, BMI-hez, kiindulási oxigén-szaturációhoz igazították az elsődleges végpont adatait, akkor az derült ki, hogy a felvétel idején mért NT-proBNP értékek minden kétszeres emelkedéséhez (log-2) 29%-kal magasabb mortalitási kockázat társult (HR: 1,29, 95%CI 1,17-1,43, P<0,001). A kiindulási NT-proBNP értékeknek a másodlagos végpontokkal való összefüggése jelentősen gyengébb volt (HR 1,09, 95%CI 1,01-1,18, P=0,025).
Dr. James Januzzi (Harvard University and Massachusetts General Hospital, Boston) arra hívta fel a figyelmet, hogy az emelkedett NT-proBNP érték nem csak a szakirodalomban gyakran leírt overload miatti szívizomzati „stretch” következménye lehet, hanem számos kardiális állapotot jelezhet, köztük a „citokin vihart”, ami igen gyakori a súlyos, kritikus állapotban lévő COVID-19 betegeknél. A súlyos COVID-19 miatt kórházi kezelésre szoruló betegeknél a felvétel idején mért magasabb NT-proBNP erősen utal a mortalitás emelkedésére. És egyben jelzi a betegek azon alcsoportját, akiknél kardioprotektív terápia szükséges.
A kutatók vezetője, Dr. Kalogeropoulos szerint a fenti adatokat egy jóval nagyobb számú betegcsoporton is igazolva látják (kb. 900 beteg), ez a tanulmány jelenleg közlés alatt van.
Források:
