Cél: A kromofób vesesejtes karcinóma (chRCC) morfológiailag egy heterogén tumortípus, és ennek egyik ritka formája a pigmentált mikrocisztikus kromofób karcinóma.

Módszerek: Dolgozatunkban egy 68 éves férfi esetét mutatjuk be, akinél a képalkotó vizsgálatok egy 32 mm-es vesedaga­natot írtak le.

Eredmények: A tumor eltávolításra került, és a patológiai feldolgozás során egy szokatlan morfológiájú, eozinofil sej­tekből felépülő cisztikus daganatot vizsgáltunk. A ciszták lumenében barna pigment, valamint bevérzés volt jelen. Immunmorfológiailag a daganatban diffúz CD117-, PAX8- és E-kadherin-expresszió mellett fokális CK7- és CD10-pozi­tivitást észleltünk. A GATA3-, MelanA-, HMB45-, katepszin K-, CK20-, kromogranin A- és szinaptofizin-reakciók negatív eredményt adtak. Kettős jelölésű HER2/cen17 kromogén in situ hibridizációval 17-es kromoszóma monoszómiát ki­mutatni nem tudtunk. A beteg az operáció után felépült és jelenleg onkológiai gondozás alatt áll.

Következtetések: Legjobb tudomásunk szerint esetünk az első, dokumentáltan Magyarországon diagnosztizált pig­mentált mikrocisztikus kromofób karcinóma. A dolgozat célja elsősorban a figyelemfelkeltés, továbbá munkánk során áttekintjük a chRCC morfológiai altípusait és a differenciál­diagnosztikai entitásokat.

Magy Onkol 70:69-73, 2026

Az adjuváns everolimus nem javítja sem a kiújulásmentes sem a teljes túlélést a nem tiszta sejtes vesesejtes karcinóma papilláris és kromofób altípusában.

A vesesejtes karcinóma (RCC) a leggyakoribb rosszindulatú vesetumor, viszont ez nem önálló betegség, hanem több különböző daganattípus gyűjtőneve. A leggyakoribb és klinikailag a legfontosabb RCC-altípus a világossejtes karcinóma, amelyet optikailag üres citoplazmájú sejtek építenek fel, és a daganatra a VHL gén biallélikus vesztése jellemző, ami a pszeudohipoxiás állapothoz vezet, ezért fokozódik az angiogenezis és a sejtek proliferációja. Gyakori altípusok még a papilláris karcinóma és kromofób karcinóma. Előbbire a papilláris megjelenés és a cMET érintettsége, utóbbira az eozinofil tumorsejtek és számos kromoszóma elvesztése jellemző. A három altípus együtt a veserákok 90-95%- áért felelős. A fennmaradó esetekben ritka daganattípusok azonosíthatók, amelyek gyakran karakterisztikus immunhisztokémiai és genetikai eltérésekkel vagy sajátos klinikai megjelenéssel jellemezhetők. Az RCC altípusának pontos meghatározása egyelőre csak prognosztikai jelentőségű, és az egyes altípusokhoz speciális terápia még nem kapcsolódik. Viszont a jövőben megjelenhetnek szövettani típushoz társítható kezelések, ezért a napi leletezésnek az aktuális ajánlások szerint kell történnie.

Az mTOR komplex központi szerepet játszik a sejtek működésében, a sejten belüli információ áramlásban, a sejt anyag cseréjében, aktivitásában és proliferációjában. Számos daganatban észlelhető fokozott mTOR-aktivitás, mely különféle szignál útvonalak aktivitásának eredőjeként jöhet létre. Ebből következik, hogy az mTOR komplexgátlása többfajta szolid és hematológiai malignitás esetén is hatékony.