Adjuváns everolimus veserákban

A vesesejtes karcinómák (RCC) mintegy 25%-át kitevő nem tiszta sejtes vesesejtes karcinóma különböző, egymástól elkülönülő tumortípusokat foglal magába, ilyenek például a papilláris és a kromofób RCC. A klinikai vizsgálatok gyakori tervezési hibája, hogy a tiszta sejtes RCC-ben hatékony kezeléseket erős biológiai indoklás nélkül alkalmazzák a nem tiszta sejtes RCC altípusokra. Az RCC-re vonatkozó gyógyszerek széles körű engedélyezése az altípusok közötti különbségek figyelembevétele nélkül megnehezíti a kezelési döntéseket.

Az adjuván everolimus hatását feltárni kívánó EVEREST 3. fázisú, randomizált klinikai vizsgálatban tiszta sejtes (n = 1248) vagy nem tiszta sejtes (n = 208) RCC-ben szenvedő, a rezekciót követően a kiújulás magas kockázatával rendelkező betegeket vontak be. Shuchi Gulati (University of California Davis Comprehensive Cancer Center, Sacramento, Kalifornia) és munkatársainak tanulmánya és az azt követő szerkesztőségi közlemény 2024. augusztus 6-án jelent meg online a JAMA Network Open című folyóiratban.

A vizsgálatban részt vevő betegek véletlenszerűen kaptak everolimust vagy placebót. A nem tiszta sejtes RCC-ben szenvedő betegeknél az everolimus előnyeinek értékeléséhez ez az elemzés a 109 papilláris RCC-ben szenvedő (medián életkor 60 év) és 99 kromofób RCC-ben szenvedő (medián életkor 51 év) betegből álló alcsoportra összpontosított.

Az elsődleges végpont a kiújulásmentes túlélés, a másodlagos végpont pedig a teljes túlélés volt. A medián követési idő 76 hónap volt.

A papilláris RCC alcsoportban az 5 éves kiújulásmentes túlélés alacsonyabb volt az adjuváns everolimus kezelést kapott betegeknél a placebóval szemben (62% vs. 70%), de ez a különbség nem volt szignifikáns (HR, 1,19; 95% CI, 0,61-2,33; P = 0,61). A kromofób RCC alcsoportban az 5 éves kiújulásmentes túlélés hasonló volt a két csoport között - 79% az everolimus vs. 77% a placebo esetében (HR, 0,89; 95% CI, 0,37-2,13; P = 0,79).

Az everolimus szintén nem járt szignifikáns előnyökkel a teljes túlélésben a papilláris RCC-ben (HR, 1,47; 95% CI, 0,67-3,24; P = 0,34) vagy a kromofób RCC-ben (HR, 0,93; 95% CI, 0,33-2,65; P = 0,89) szenvedő betegek esetében. A papilláris RCC alcsoportban az 5 éves teljes túlélés aránya az everolimus csoportban kissé alacsonyabb volt, mint a placebócsoportban (76% vs. 82%); a kromofób RCC alcsoportban azonban az arányok mindkét kar esetében azonosak voltak (89%).

Az everolimusszal kezelt betegek a placebóval kezeltekhez képest a 3-as vagy magasabb fokú mellékhatások gyakoribb előfordulását jelentették (48% vs. 9%). Nem számoltak be a kezeléssel összefüggő halálesetekről, de a betegek jelentős része - 54%-a papilláris RCC-ben és 51%-a kromofób RCC-ben - idő előtt abbahagyta a kezelést a nemkívánatos mellékhatások miatt.

Ez a másodlagos elemzés „azt találta, hogy a papilláris vagy kromofób RCC-ben szenvedő betegek nem profitáltak az everolimus kezelésből adjuváns kezelésből” - írták a szerzők. Tanulmányunk igazolja, hogy a veserák területén a jövőben olyan randomizált klinikai vizsgálatokra van szükség, amelyekben azt keresik, hogy az RCC specifikus alcsoportjaiban mely adjuváns kezelésnek lehet kockázatcsökkentő hatása.

A tanulmány korlátozó tényezője, hogy az alcsoport-elemzések nem voltak elég erősek a szignifikáns különbség kimutatásához. Emellett a vizsgálatból hiányzott a központi patológiai felülvizsgálat a nem tiszta sejtes szövettan megerősítésére.

A tanulmányt a National Institutes of Health, a National Cancer Institute és a National Clinical Trials Network támogatták.

Forrás:

Gulati S, Tangen C, Ryan CW, et al. Adjuvant Everolimus in Non–Clear Cell Renal Cell Carcinoma: A Secondary Analysis of a Randomized Clinical Trial. JAMA Netw Open. 2024;7(8):e2425288. doi:10.1001/jamanetworkopen.2024.25288

Brown JT. Adjuvant Therapy for Non–Clear Cell Renal Cell Carcinoma—The Ascent Continues. JAMA Netw Open. 2024;7(8):e2425251. doi:10.1001/jamanetworkopen.2024.25251