A veserák kiújulásának kockázata

A Clinical Cancer Research folyóiratban február 23-án megjelent, több mint 900, világos sejtes vesesejtes rákban (ccRCC-ben) szenvedő nemzetközi beteg szövetmintáinak vizsgálata során azt találták, hogy 5 éves távlatban azoknak a daganatoknak a legkedvezőbb a kimenetele, amelyek csak von-Hippel Lindau (VHL) mutációval rendelkeztek.

A veserák leggyakoribb típusa az esetek 70-80%-át kitevő világos sejtes vesesejtes rák (ccRCC). A reszekált ccRCC-ben szenvedő betegek egy részében továbbra is fennáll a kiújulás kockázata.

A jelenlegi tanulmányban arra kerestek választ, hogy a genetikai mutációk szerepet játszanak-e ennek a kockázatnak a meghatározásában. A kutatók 12 gén szomatikus mutációs állapotát vizsgálták egy nemzetközi kohorszból (Egyesült Királyság, Cseh Köztársaság, Románia, Oroszország és Szerbia) vett 943 ccRCC tumormintában. A mutációs státusz és az eredmények közötti összefüggések vizsgálatára a kutatók egy felfedezési kohorszt (n = 469 beteg) és egy validációs kohorszt (n = 474 beteg) hoztak létre.

Azt találták, hogy azok a daganatok, amelyek csak VHL-mutációt tartalmaztak, szignifikánsan jobb kimenetellel jártak, mint a VHL- mutáció mellett további mutációkat is tartalmazó daganatok. Ez az összefüggés mindkét kohorszban megfigyelhető volt. A felfedezési kohorszban a VHL+0 daganatos betegek körében az 5 éves betegségmentes túlélés (DFS) aránya 90,8% volt. A VHL+1 daganatos betegek körében a DFS aránya 80,1%, a VHL+2 daganatos betegek körében 68,2%, míg a VHL+ ≥3 daganatos betegek körében 50,7% volt. Ez a tendencia jelentkezett a validációs kohorszban is.

Az adjuváns terápiára alkalmas betegek 29%-ának volt VHL+0 daganata, az 5 éves DFS arány ebben a csoportban 79,3% volt. A VHL+2 és a VHL+≥3 daganatos betegek körében, akik az adjuváns terápiára jogosultak 32%-át tették ki, a DFS aránya 45,6%, illetve 35,3% volt, a szerzők szerint ezeknél a betegeknél előnyben kell részesíteni az adjuváns kezelést.

A tanulmány lehetővé teszi a ccRCC biológiailag elkülönülő molekuláris alcsoportjainak meghatározását, amelyek felhasználhatók a betegek és orvosaik jobb tájékoztatására a nefrektómia utáni daganat kiújulásának egyéni kockázatáról. A vesesejtes karcinóma genomikájának és a klonalitásnak ismeretére épülő nagy vizsgálat során egyetlen tumorrégióból vették a daganatokat. Bár a kockázat besorolás a tumor-nyirokcsomó- metasztázis stádiumbeosztás és más klinikai prognosztizáló rendszerek mellett fontos, de a vizsgálók egyéb jellemzőket, például a kópiaszám változásait nem vették figyelembe. A kiújulás nagyobb kockázata nem feltétlenül jelenti az adjuváns terápia előnyeit. Ebből a szempontból érdekes lesz látni a VHL+2 és a VHL+≥3 immuntumor mikrokörnyezetét. VHL +≥3. Nagyon fontos következő lépés egy nagy, prospektív adjuváns vizsgálat validálása- nyilatkozta a cikkel kapcsolatban Dr. Toni K. Choueiri (Harvard Medical School, Boston).

Dr. Brandon J. Manley (Moffitt Cancer Center in Tampa, Florida) szerint bár a tanulmány segít finomítani a klinikai prediktív algoritmust néhány meglehetősen egyszerű genomikai módszer segítségével, de valójában nem mond semmit az általunk jelenleg alkalmazható egyetlen adjuváns kezeléssel, a pembrolizumabbal szembeni érzékenységről. A betegek genomikáján túl igen fontos szempont a meglévő komorbiditások és a személyes döntés azzal kapcsolatban, hogy mennyire képesek vagy hajlandóak elviselni az ilyen kezeléseket.  

Forrás:

Vasudev NS, Scelo G, Glennon KI. Application of Genomic Sequencing to Refine Patient Stratification for Adjuvant Therapy in Renal Cell Carcinoma Clin Cancer Res Febr 23, 2023 https://doi.org/10.1158/1078-0432.CCR-22-1936