A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

A pitvarfibrillációval kapcsolatos fokozott morbiditási és mortalitási ri­zikó hátterében kiemelkedő szerepet játszanak a ritmuszavar előidézte thrombemboliás események. 

A direkt trombingátló dabigatran vagy a Xa-faktor-gátló rivaroxaban, apixaban elő­nye a hagyományos terápiával szemben – a bizonyított hatásosság, a kényelmes alkalmazhatóság, a széles terápiás ablak, a rövid felezési idő, az előre meghatároz­ható dózis–hatás válasz, a kevesebb interakció mellett – a kisebb vérzési kockázat. A hosszú távú előnyök vonatkozásában nemcsak a meglévő indikációk megtartása és bővítése lehet döntő, hanem a gasztrointesztinális és egyéb vérzések gyakorisá­gának csökkenése is.

Az AFFIRM tanulmány témája az életkor előrehaladtával mind gyakoribb pitvarfibrilláció optimális ellátása. A dolgozat azt igazolta, hogy a ritmuszavar kezelésére a szívritmuskontroll a szívfrekvencia megfelelő szinten tartásához képest nem javítja a túlélést, az utóbbi megoldás viszont csökkenti a mellék­hatások kockázatát. Az alvadásgátló kezelés folytatása mindkét esetben szük­séges az iszkémiás agyi katasztrófa lehető megelőzése végett.

A pitvarfibrilláció kezelése sokat fejlődött, s különösen igaz ez az antitrombotikus gyógyszerekre. Az új ajánlások szerint a tromboembólia lehetőségét AF-ben mindig  mérlegelni kell, és a CHADS2 helyett jobb a  CHA2DS2-VASC pontrendszert használni az antikoaguláns terápiával kapcsolatos döntések meghozatalakor.

Az alvadásgátló kezelés önmenedzselése az első irányelvek (2001) óta rendkívül sokat fejlődött. A hordozható alvadásmonitorok továbbfejlesztésének köszönhetően ma már világszerte több mint 200 000 beteg alkalmazza ezt a módszert. Mindig a háziorvosi kontrollhoz kell viszonyítani a vizsgálat értékét.

A RELY vizsgálat igazolta, hogy a dabigatran jobb eredménnyel és biztonságosabban alkalmazható a pitvarfibrilláció miatt állandó antikoaguláns kezelést igénylő betegekben, mint a warfarin. A dabigatran lényegesen nagyobb mértékben csökkentette a szélütés és a szisztémás embolizáció kockázatát, ugyanakkor súlyos vérzés vagy agyi haemorrhagia ritkábban fordult elő.