Az Egyesült Királyság Biobankjából származó adatok szerint a cukorbetegség időtartama és a szívelégtelenség kialakulásának valószínűsége szoros összefüggést mutat.

Egy humán Fázis I vizsgálat szerint a triglicerid degradációban résztvevő enzimet gátló molekula ellen termelt monoklonális antitest egyetlen adagja jelentősen csökkenti a triglicerid- és a koleszterinszinteket.

Az időskori lipidcsökkentésnek igazodnia kell a beteg, a betegség és a gyógyszerek eseti jellemzőihez. 

A diabetes mellitus elősegíti a szívelégtelenség kialakulását, és rontja a ko­szorúérbetegek kórjóslatát. A diabetesszel kapcsolatos szívelégtelenség kezelése a jövőben a tápanyag-hasznosítás vagy az oxidatív stressz be­folyásolására irányulhat. A nem alkoholos zsírmáj a diabeteshez társuló szívelégtelenség kórjósló markere és fontos terápiás célpont is lehet.

A túlzott alkoholfogyasztás az egyik fő oka a cirrózisnak, a hepatocelluláris karcinómának és az akut májelégtelenségnek. Az alkoholos májbeteg­ség patogenezisében az alkohol (és az acetaldehid) direkt toxicitása, az oxidatív stressz, a gyulladás, a bélflóra diszbiózisa mellett a genetikai té­nyezők szerepe is egyre nyilvánvalóbb. A diagnózis általában nem igé­nyel májbiopsziát. A terápia része az absztinencia elérése és fenntartása, a malnutríció megszüntetése. A májbetegség gyógyszeres kezelésére ma is kevés az eszközünk. Dekompenzált cirrózisban májtranszplantációra 6 hónapos absztinencia után kerülhet sor. Nem megoldott a szteroidra nem reagáló súlyos alkoholos hepatitiszes betegek korai májtranszplantációja.

A nem alkoholos zsírmáj és súlyos formája, a nem alkoholos szteatohepatitisz ma a leggyakoribb májbetegség. Patogenezise csak részben tisztázott, de sok új ismerettel gazdagodtunk az utolsó évtizedben. A kórfolyamat alapja az elhízás és az inzulinrezisztencia, a következmény: krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás, májfibrózis, cirrózis, májrák, a kardiovaszkulá­ris morbiditás és a krónikus vesebetegség fokozott kockázata. Diagnózisa biopszián alapul, a kórismézésben az ultrahang mellett számos nem invazív eljárás kap szerepet. Speciális farmakoterápia nincs, alapvető a testsúly­csökkentés, diéta, fizikai aktivitás jelentőségének tudatosítása a gyógyulás és a progresszió megelőzése érdekében.

Németországban a kórházi felvételek leggyakoribb oka a szívelégtelenség. A szívelégtelenségek kb. fele „megtartott pumpafunkcióval járó szívelég­telenség” – amit másképpen diasztolés szívelégtelenségnek nevezünk. Az érintettek gyakran számos társbetegségben szenvednek. Ez az összefoglaló nemcsak a legfontosabb kísérő betegségeket sorolja fel, hanem megadja azok előfordulását, valamint a betegséglefolyásra és az aktuális terápiás lehetőségekre kifejtett hatását is.

Érvek mellette
A 2-es típusú cukorbetegség kezelésé­ben nyilvánvaló paradigmaváltás követ­kezett be: korai kórismézés, kezdő ke­zelésként életmódváltás és metformin, a jó anyagcsere-beállítás időtartamára korlátozódó orális terápia, majd késle­kedés nélkül megkezdett korai inzulinkezelés. Az erek károsodása már a 2-es típusú cukorbetegség bizonyított meg­jelenése előtt, a prediabétesznek (csök­kent glükóztoleranciának) nevezett sza­kaszban kialakul. Fontos tehát a terápia optimális tervezése.

Metformin szedése mellett hiperglikémiás cukorbetegek 8 hétig folytatott bázisinzulin-kezelésével javítható az endogén inzulin szekréciója – ezt mutatták ki német szerzők olyan vizsgálati elrendezésben, amely lehetővé tette a krónikus inzulinpótlás béta-sejt-működésre gyakorolt hatásának a pillanatnyi vércukorszint különbségeitől függetlenített vizsgálatát.
Diabetes Care, 2011. szeptember

Az endoteliális diszfunkció az endotélium olyan szisztémás kórállapota, melynek jellemzője a vazodilatátorokhoz – alapvetően a nitrogén-monoxidhoz – való korlátozott biológiai hozzáférés. Ennek nyomán zavart szenved az endotéliumdependens vazodilatáció, károsodik az érfal anyagcseréje és működése. Az endoteliális diszfunkció egyik kulcsfontosságú eleme a reaktív oxigéngyökök fokozott termelődése, mely egy sor betegség – köztük a magas vérnyomás, ateroszklerózis, diabetes mellitus, szívhipertrófia, szívelégtelenség, isémiás-reperfúziós károsodás és stroke – kialakulásában szerepet játszik. Mindezek fényében nagy klinikai jelentőséggel bírnak azok a szerek, melyek kedvezően befolyásolhatják ezeket a változásokat.
Vascular Health and Risk Management, 2012. március