Hollandiában egy lakossági szűrővizsgálat során az idősek 3%-ánál albuminuriát mutattak ki, ami túlnyomórészt vesebetegséget jelzett.

Az albuminúria/proteinúria tubulointersticiális károsodást okoz a vesében, így nefronvesztéshez vezet. Ezért a proteinúriát a vese „anginájának”, és mint ilyent, mindenképpen kezelendő elváltozásnak tartjuk. Kiemelt fon­tosságú a krónikus vesebetegség szempontjából nagy kockázatú betegek fehérje-/albuminvizelésének szűrése és erélyes kezelése. A kezelésben alap­vető a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátlása: az ezeken a táma­dáspontokon ható szerek csökkentik a proteinúriát, kombinációs kezelés esetén ez a hatásuk additív lehet. Nagy áttörést jelentett a diabéteszes vesebetegek kezelésében az SGLT2-gátlók és a GLP1-receptor-agonista liraglutid vesevédő és albuminúriát csökkentő hatásának kihasználása.

Egy tanulmány szerint a vizbevitel 0,6 literrel való emelésének nincs feltétlenül pozitív hatása a krónikus vesebetegek egyre romló vesefunkcióira. 

Sporadikus esetek felvetették a nátrium-glükóz-kotranszporter-2 (SGLT2) gátlószereinek az akut veseelégtelenséggel való kapcsolatát, de a kutatások nem bizonyítottak közöttük oki összefüggést. Ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazása megváltoztatta a 2-es típusú cukorbetegek kezelésének szemléletét, adásukat feltétlenül ajánljuk.

Bizonyítékon alapuló válasz

Normotenziós, 1-es típusú diabéteszben (T1DM) szenvedő betegeknél az ACE-gátlók lassítják a mikroalbuminúria makroalbuminúriává súlyosbodását (C szintű ajánlás, betegorientált kimeneteleket elemző RCT-k metaanalízise alap­ján). Az ACE-gátlók és az ARB-k normotenziós, 2-es típusú diabéteszben (T2DM) szenvedő betegeknél lassítják a mikroalbuminúria makroalbuminúriába tör­ténő progresszióját (C szintű ajánlás, kis RCT-kből származó betegségorien­tált bizonyítékok alapján). Az ACE-gátlók és az ARB-k nem gyakorolnak kiszá­mítható hatást a szérum kreatininszintjére. Eddig nem születtek ajánlások normotenziós, nem diabéteszes betegek mikroalbuminúriájára vonatkozóan.

A MEST szövettani pontrendszer javította az IgA-nefropátia prognózisának becslé­sét. Gyermekkori nefrózis szindrómában rituximabbal meghosszabbítható a reci dívamentes időszak. Lupusznefritiszben eddig nem sikerült igazolni az abatacept terápiás válaszarányt javító hatását. Sjögren szindrómában a glomerulonefritisz je­lentkezése időbeli összefüggést mutat a limfómák kialakulásával. 

A European Society of Hypertension és a Magyar Hypertonia Társaság irányelvei, valamint az angol irányelvek alapján a szerzők ajánlásokat fogalmaznak meg az ACE-gátlók és ARB-k mindennapi gyakorlatban történő alkalmazására vonatkozóan a hipertóniás és diabéteszes vagy nem diabéteszes betegeket, köztük nőket, időse­ket, illetve krónikus vesebetegeket kezelő kollégák számára.

A DPP-IV-gátlók használata terjed, mivel nem hipoglikemizálnak, testsúlysemlegesek, kevés mellékhatásuk van, a metforminnal szinergisták, kényelmesen adagolhatók, elfogadható az áruk. A linagliptin felezési ideje egyedülállóan hosszú, alapvetően enterális a kiválasztása, nagyfokú DPP-IV-szelektivitása. 

A jelenlegi közlemény a 2007-ben és 2008-ban publikált ADVANCE vizsgá­lat anyagcsereágán megfigyelt eredmények post hoc analízisét jelenti. A vizs­gálat az anyagcserehelyzet és az idült szövődmények közti összefüggést volt hivatva tisztázni 2-es típusú diabéteszben.

A krónikus vesebetegek közel fele diabetes mellitusban szenved. A diabéteszes nefropátia (DNP) a makrovaszkuláris károsodások kifejezett kockázati tényezője. A DNP 1-es típusú diabéteszben általában egy évtizedes betegségtartam után jelentkezik, de 2-es típusú diabéteszben már annak felismerésekor is fennállhat.