Egy finn vizsgálat szerint peri- és posztmenopauzális nőknél kapcsolat mutatható ki a testzsírszázalék és a medencefenék-rendellenességek tüneteinek gyakorisága között.

A szexuális fájdalom nem diszfunkció vagy pszichológiai zavar, hanem a testi fájdalomszindrómák közé sorolható állapot. Megfelelő diagnózist és korszerű kezelést követően az esetek többségében helyreáll a szexuális élettel kapcsolatos elégedettség.

A császármetszések arányának emelkedése megállíthatatlan folyamatnak tűnik. A közlemény összefoglalja az indikációs területek elmúlt évtizedek­ben bekövetkezett változásainak okait, elemzi a feleslegesen végzett mű­tétek megelőzésének szükséges és lehetséges módjait.

Egy évvel az ACOG/SMFM állásfoglalás nyilvánosságra hozatala után a dokumentum egyik társszerzője összefoglalja a császármetszési arány biztonságos csökkentésére tett erőfeszítéseket az Egyesült Államokban.

PRO

Érvek a hálóműtét mellett
Vincent Lucente, MD, MBA és Carlos Roberts, MD
A kismedencei rekonstrukciós műtétek specialistájaként több mint 25 éves gyakorlattal rendelkezem (Dr. Lucente). A transvaginalis szalagműtéttel (TVT, transvaginal tape) 1998 óta felhalmozódott tapasztalatok birtokában kellő magabiztosságot szereztem a trokárrendszer segítségével hüvelyi úton végzett hálóműtétek terén.^1,2 A kismedencei szervek prolapsusának (POP, pelvic organ prolapse) kidolgozott transvaginalis háló (TVM, transvaginal mesh) kiterjesztette a TVT alapelveit. A POP megoldásában alkalmazott TVM vonzó sebészeti alternatíva lehet, mellyel elkerülhetők a hagyományos laparoszkópiában rejlő technikai nehézségek, illetve a robottechnikával történő abdominalis sacralis colpopexia (ASC) jelentős költségei.

A császármetszések gyakorisága az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedik, amelynek leggyakoribb oka a primeren végzett műtétek arányának növekedése, a császármetszést követő hüvelyi szülések számának, valamint az operatív hüvelyi szülésbefejező műtétek arányának csökkenése. A jogi fenyegetettség és a szakmai gyakorlat hiánya vezet ahhoz, hogy a medencevégű szülések vezetése ma már irodalmi ritkaságnak számít. Az emelkedő anyai életkor, az asszisztált reprodukcióval fogant terhességek nagy aránya, az egyre hatékonyabb praenatalis diagnosztika és a folyamatos CTG monitorizálás szintén hozzájárulnak az elsődleges császármetszések számának növekedéséhez.