Egy metaanalízis szerint hüvelyi progeszteronkezeléssel csökkenthető a koraszülés, illetve az újszülöttkori szövődmények és halálozás kockázata ikerterhesség illetve megrövidült méhnyak esetén.

Évente 15 millió újszülött jön a világra koraszülöttként, ami évente 1,1 millió halálesetért felelős, nem is szólva a megszámlálhatatlan túlélőt érintő rövid és hosszú távú rokkantságért. A fejlett országokban a koraszülés a leggyakoribb halálok az 5 évesnél fiatalabb korosztályban, összességében véve pedig csak a tüdőgyulladás előzi meg a halálokok gyakorisági sorrendjében. Kevés diagnosztikai teszt áll rendelkezésünkre annak eldöntésére, hogy várhatóan melyik terhesség végződik majd koraszüléssel. A koraszülés az esetek többségében (kétharmadában) spontán következik be, és nagy az ismétlődés kockázata; a kórelőzményben szereplő spontán koraszülés a következő spontán koraszülés legerősebb kockázati tényezője. Cikkünk célja, hogy különböző klinikai szituációkban áttekintse a koraszülés prevenciójában alkalmazott méhnyakhossz- (CL, cervical length) mérés javallatait.

Két szakértő ismerteti az általános alkalmazással kapcsolatos érveket és ellenérveket a szülész-nőgyógyászok és a betegek számára.

Kérdés: Egy 29 éves beteg (először terhes, még nem szült), akinek nőgyógyászati kórelőzményében említésre méltó esemény nem szerepel, illetve terhessége eddigi lefolyása eseménytelen volt, várandóssága 22. hetében jelentkezik ultrahangvizsgálatra.