Hüvelyi progeszteronnal csökkenthető a koraszülések aránya
Egy metaanalízis szerint hüvelyi progeszteronkezeléssel csökkenthető a koraszülés, illetve az újszülöttkori szövődmények és halálozás kockázata ikerterhesség illetve megrövidült méhnyak esetén.
Koraszülés (a 37. terhességi hét előtti szülés) kapcsán nagyobb annak kockázata, hogy az újszülött meghal, vagy hosszú távú rokkantság marad vissza nála. Ikerterhességek kapcsán 5-6-szoros valószínűséggel kell számítani koraszülésre.
A szülésre való felkészülés során a cervix elvékonyodik és megrövidül. Egyes esetekben a méhnyak megrövidülése már a terhesség túlságosan korai szakaszában, akár már a negyedik vagy ötödik hónapban megtörténik. A hüvelybe gél vagy tabletta formájába behelyezett progeszteron egyes esetekben hatásosnak bizonyult a cervix megrövidüléséhez társuló koraszülés kockázatának csökkentésében.
Egy új vizsgálat „A vaginalis progeszteron csökkenti a koraszülés és a neonatalis morbiditás kockázatát ikerterhességben és megrövidült méhnyaknál: az egyedi betegadatok frissített metaanalízise” címmel került nyilvánosságra az Ultrasound in Obstetrics and Gynecology című lapban.
A cikk szerzőinek megfigyelései meggyőző bizonyítékokkal szolgálnak arra, hogy rövid cervix, illetve ikerterhességek (mindkettő a koraszülés kockázati tényezője) esetén a hüvelyi progeszteronkezelés csökkenti a koraszülés, az újszülöttkori szövődmények (pl. légzési distressz szindróma) és – ami a legfontosabb – a neonatalis halálozás előfordulásának valószínűségét. Ez azért is jelentős, mert jelenleg nem rendelkezünk hatásos módszerekkel a koraszülés megelőzésére ikerterhességekben.
Roberto Romeroa, a Eunice Kennedy Shriver National Institute of Child Health and Human Development perinatológiai kutatási tagozatának vezetője és munkatársai metaanalízisükben hat vizsgálat adatait dolgozták fel, melyekben összesen 330, ikerterhességet hordó várandós vett részt, akiknél a középső trimeszterben 25 mm-es vagy annál rövidebb cervixhosszot mértek. Közülük 159 nőt vaginalis progeszteronnal kezeltek, míg 144 várandósnál placebót adtak vagy semmilyen kezelést nem alkalmaztak. A hüvelyi progeszteronnal kezelt nők csoportjában 31 százalékkal kisebb volt az esély arra, hogy a magzat a 33. terhességi hét előtt jött a világra (a vaginalis progeszteronkezelésben részesültek 31 százaléka, a placebóval vagy semmivel nem kezeltek 43 százaléka). A hüvelyi progeszteron csökkentette a 32, illetve a 34. terhességi hét előtti szülések arányát is. A különbség minden összehasonlításra statisztikailag szignifikáns.
A vaginalis progeszteronnal kezelt nők újszülöttjeinél 30 százalékkal csökkent a légzési distressz szindróma előfordulása, mely a koraszülöttség leggyakoribb szövődménye (a placebóval kezelt/semmilyen kezelésben nem részesültek körében 47 százalék, a hüvelyi progeszteron adásában részesült várandósok csoportjában 33 százalék), és 46 százalékkal kevesebb újszülött szorult gépi légzéstámogatásra (a placebóval kezelt/semmilyen kezelésben nem részesültek körében 27 százalék, a hüvelyi progeszteron adásában részesült várandósok csoportjában 16 százalék). A neonatalis halálozás vaginalis progeszteronkezelés mellett 47 százalékkal csökkent (a placebo/nem kezelt csoportban 22 százalék, a vaginalis progeszteronnal kezelt csoport 11 százalék). Ezek a különbségek ugyancsak kivétel nélkül statisztikailag szignifikánsak.
A szerzők azt a következtetést fogalmazzák meg, hogy az egyéni betegadatok metaanalíziséből származó adatok meggyőző bizonyítékként értékelhetők arra nézve, hogy a vaginalis progeszteron rövid cervixszel szövődött ikerterhességekben csökkenti a koraszülés, a neonatalis komplikációk és az újszülöttkori halálozás kockázatát. Ez az első olyan intervenciós vizsgálat, melyben sikeresen javították mind a koraszülés, mind a neonatalis halálozás arányát.
„Az ikerterhességek egyik legsúlyosabb nem kívánt következménye a koraszülés. Ikerterhességekben a koraszülést eredményesen megakadályozó beavatkozások igen jelentősen befolyásolják az idő előtt világra jött gyermekek arányát, illetve az egyéves kor előtti mortalitási rátákat is” – emelik ki a szerzők.
