A koraszülés és a juvenilis idiopátiás artritisz kapcsolata
Egy esetkontrollos vizsgálat szerint a koraszülés növelte a juvenilis idiopátiás artritisz kockázatát, azonban más feltételezett kockázati tényezőknek, így az élet korai szakaszában elszenvedett fertőzéseknek és a dohányfüst expozíciónak nem volt ilyen hatása.
Susan Shenoi, MBBS és kollégái (Seattle-i Gyermekkórház és Kutatóintézet, USA) azt állapították meg, hogy a 37. gesztációs hét előtt született gyermekekben a juvenilis idiopátiás artritisz (JIA) kialakulásának korrigált esélyhányadosa (OR, odds ratio) 1,80 volt (95%-os konfidencia intervallum [CI]: 1,22–2,66).
Az otthoni dohányzásra vonatkozó korrigált esélyhányados azonban nem volt szignifikáns (OR: 0,82; 95% CI: 0,49–1,37), s ugyanez vonatkozott arra is, ha a gyermek első életévében fertőzés miatt kórházba került (OR: 2,12; 95% CI: 0,81–5,55) – közölték a szerzők az Arthritis Care & Research-ben.
Úgy tartják, hogy a JIA kockázatának legalább 20%-a környezeti tényezőkkel függ össze. A korábbi svéd és osztrák vizsgálatok ellentmondásos eredményekre jutottak a passzív dohányzás, a fertőzések, a perinatális események, a stressz és a szoptatás hiányának kockázatát illetően.
Shenoi és munkatársai tisztázni akarták e kockázatok jelentőségét, s ezért 225 JIA esetet, 138, a gyermekek játszótársai közül választott kontrollt és 99 hasonló körülmények közt élő, azonos korú kontrollt vontak be vizsgálatukba. A gondviselőket megkérték, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, melynek kérdései a környezeti és a csecsemőkori kockázati tényezőkre, valamint a demográfiai adatokra vonatkoztak.
A vizsgálatba vont gyermekek többsége fehér volt és nőnemű, és a leggyakoribb altípusok a poliartikuláris, reumatoid faktor negatív és az oligoartikuláris JIA voltak.
A korrigált elemzések szerint nem volt kockázatnövelő tényező a rassz/etnikum, az anya vagy az apa dohányzása és a születési súly. Nem volt kapcsolat a JIA és a 6 éves kor előtti bölcsődébe/óvodába járás között sem (OR: 1,1> 95% CI: 0,6–1,8), illetve a JIA és az otthoni állatok tartása közt (OR: 1,2; 95% CI: 0,7–1,9).
Összefüggés volt azonban a kövérség és a JIA nagyobb kockázata között (OR: 3,9; 95% CI: 1,8–8,3), míg a családi stresszorok (pl. halál, munkanélküliség) esetén alacsonyabb volt a JIA kockázat (halál: OR: 0,3; 95% CI: 0,1–0,9; munkanélküliség: OR: 0,2; 95% CI: 0,1–0,6).
A szerzők felhívták a figyelmet arra, hogy a JIA és a kövérség között kimutatott összefüggés csak óvatosan értelmezhető, mivel fennáll a fordított oksági kapcsolat lehetősége; azaz lehet, hogy a JIA betegek azért kövérek, mert betegségük vagy a gyógyszerek (pl. kortikoszteroidok) miatt alacsony a fizikai aktivitásuk.
Nem világos, hogy a stresszt okozó családi események miért védenek a JIA-tól; ez ellentmond azoknak a korábbi vizsgálatoknak, amelyekben azt találták, hogy a stresszt kiváltó események prediszponálnak a JIA-ra.
Ami a dohányzás és a JIA kapcsolatának hiányát illeti, a szerzők rámutattak, hogy felnőttekben a dohányzás igazoltan kockázati tényezője a szeropozitív – de nem a szeronegatív – reumatoid artritisznek. „Mivel a JIA esetek többsége szeronegatív, érthető, és összhangban van a felnőtt adatokkal, hogy a dohányzás nem játszik szerepet a szeronegatív JIA kialakulásában” – írták a szerzők.
Forrás: MedPage Today
