A hematológiai sürgősségi állapotok veleszületett vagy szerzett, jellemzően vérzéses vagy véralvadási zavarok, amelyek jelentkezhetnek spontán vér­zéssel, sárgasággal, petechiákkal vagy purpurával. A jelentős morbiditás vagy mortalitás elkerülése érdekében sürgős kezelést igényelnek. A kezdeti kivizsgálásnak tartalmaznia kell a teljes vérkép értékelését.

 

FŐ SZEMPONTOK A kóros endometrialis vérzés menorrhagia (rendszeres időközönként fellépő elhúzódó vérzés), metrorrhagia (rendszertelen időközönként jelentkező vérzés) vagy menometrorrhagia (rendszertelen időközönként fellépő, elhúzódó, nagy mennyiségű méhvérzés) formájában nyilvánulhat meg. Egyidejűleg fennálló véralvadási betegségre is gondolni kell akkor, ha már az első alkalommal igen bőséges havi vérzés jelentkezik. Rendellenes méhvérzésnek megfelelő kórelőzményi, fizikális és laboratóriumi adatok birtokában a vérzés súlyossága és a fogamzásgátlás szükségessége szabja meg a kezelés mikéntjét. Randomizált kontrollált tanulmányok szerint a menses alatt alkalmazott nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID) 30–50%-kal mérsékelhetik a menstruációs vérveszteséget. Kiváló prognózist ígérnek azok az esetek, amikor a hypothalamus– hypophysis–petefészek tengely éretlensége áll a fiatal serdülő anovulatiós ciklusának hátterében. Bevezetés Normális menstruációs ciklus során átlagosan 27±7 naponként 4±3 napig tartó vérzés jelentkezik. Ciklusonként a vérvesztés átlagosan 30 ml, de akár 80 ml is lehet. Jóllehet a nőknél minden életkorban előfordulhat rendellenes endometrialis vérzés, serdülőkorban ez különösen gyakori jelenség. Rendellenes méhvérzésen olyan kóros endometrialis vérzést értünk, amelynek hátterében kismedencei kórfolyamat nem mutatható ki. Serdülőkben a rendellenes endometrialis vérzés 95%-a anovulatióra vezethető vissza. A kóros endometrialis vérzés menorrhagia (rendszeres időközönként fellépő elhúzódó vérzés), metrorrhagia (rendszertelen időközönként jelentkező vérzés) vagy menometrorrhagia (rendszertelen időközönként fellépő, elhúzódó, nagy mennyiségű méhvérzés) formájában nyilvánulhat meg.

A változókorba lépett nők körében az endometrium-biopszia, a hüvelyi ultrahangvizsgálat és a sonohysteroscopia jön szóba diagnosztikai vizsgálatként. A kezelést a beteg kórelőzménye és a terápia kockázat/haszon arányának elemzése alapján egyénre szabottan kell meghatározni. A legtöbb szakember a perimenopausát már nem a menopausa részének tekinti, hanem a havi vérzés teljes elmaradását megelőző önálló átmeneti időszaknak tartja. Az átmeneti időszak kísérőtünetei nagyobb kihívás elé állítják a betegeket és a klinikusokat, mint a korai és késői postmenopausa. A menstruációs vérzés mennyiségének és gyakoriságának megváltozása – amely a perimenopausa legfőbb ismertetőjele – sok nő számára nagy problémát jelent. Egy populációs vizsgálat szerint a vérzészavar a vizsgált népesség 23%-ában a menstruációs vérzés mennyiségének megváltozására korlátozódott, 28%-ban pedig mind a vérzés mennyisége, mind a vérzések gyakorisága módosult. A nők 9%-a a vérzések gyakoriságának megváltozását jelezte, 13%-uk pedig a menstruáció legalább 3 hónapos kimaradásáról számolt be. Egy 500 változókorú asszony körében végzett kérdőíves felmérés is azt állapította meg, hogy a havi vérzés háromféle módon változhat: oligomenorrhoea és/vagy hypomenorrhoea (70%); menorrhagia, metrorrhagia és/vagy hypermenorrhoea (18%); illetve azonnali amenorrhoea (12%).