A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

A hormonreceptor-pozitív (HR+), előrehaladott emlőrákos nők számára fontos keze­lési lehetőség az endokrin terápia, de sok tumor vagy kezdettől rezisztens, vagy re­zisztenssé válik ezekre a terápiákra. Tovább nehezíthetik e betegek kezelését a rossz prognózissal járó zsigeri áttétek.

Cancer Management and Research, 2015. január

Az alábbiakban a nem szteroid aromatáz-gátlókkal már kezelt, hormonérzékeny, HER2 negatív, előrehaladott emlőrák kezelésének ma ismert további lehetőségeit foglaljuk össze.  

Posztmenopauzális, ösztrogén-receptor pozitív emlőrákban a hormonkezelés alatt álló, túlsúlyos, vagy obes nőkben a nem szteroid gyulladásgátlók szedése szignifikánsan növelte a betegségmentes túlélés idejét.