Az emlőrák az egyik leggyakoribb daganattípus, nagyjából minden 9. nőt érint ez a betegség. Az emlőrák lehetséges kezelési lehetőségei közé tar­tozik a műtét, a kemoterápia, a sugárkezelés és a hormonkezelés, illetve ezek különböző kombinációja. Arról, hogy egy adott beteg mely kezelésben részesül, szakértőkből álló orvoscsoport (ún. onkoteam) dönt.

A kortikoszteroidokat fertőzésekre hajlamosító tényezőként tartják szá­mon és megfelelő antimikróbás kezelés nélküli alkalmazásuk katasztrofális következményekkel is járhat. Az elmúlt évtizedek során azonban kiderült, hogy a kortikoszteroidok korai és megfelelő alkalmazása számos fertőzéses kórképben, így szepszisben, COVID-19-fertőzésben, súlyos otthon szerzett tüdőgyulladásban javíthatja a betegség kimenetelét.

Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia leg­frissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.

Az öregedés és az öregedéssel kapcsolatos betegségek szabályozásában részvevő S6K1 fehérje blokkolásával sikerült meghosszabbítani egerek várható élettartamát.

A Human Microbiome Project (HMP) 2007-ben kezdeményezte átfogó is­meretek gyűjtését az emberi mikroorganizmusok genetikai és metabolikus térképéről, valamint arról, hogy ezek hogyan járulnak hozzá a fiziológiás ál­lapothoz és egyes betegségekre való hajlamhoz. A női alsó nemi traktusban – különösen a hüvelyben – elsősorban Lactobacillus törzsek dominálnak. A méhnyaki mikrobiommal kapcsolatos ismereteink korlátozottabbak, de úgy tűnik, hogy az meglehetősen hasonló a hüvelyéhez. A női felső nemi traktust – beleértve a méhet – sokáig sterilnek tekintették, de az újgenerá­ciós szekvenálás (NGS) megjelenésével a legújabb kutatások endometriális mikrobiomközösséget azonosítottak ezen a területen is.

A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

A gombaspórák mindmáig az aeroallergének azon csoportját képviselik, amelynek allergén tulajdonságairól és forrásairól a legkevesebb információ áll rendelkezésre. A gombák okozta allergiás megbetegedések diagnosz­tizálása a legtöbb klinikus számára ismeretlen, úttalan vadonnak tűnik, ahová az ember nem szívesen teszi be a lábát. Ennek oka, hogy a klinikák által beszerezhető allergének csupán kis töredékét képezik a betegek valós környezetében általában fellelhető allergéneknek. Miért alakult ki ez a di­agnosztikai szakadék, és hogyan hidalható át környezeti vizsgálatokkal? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Egyre többet hallani az endometriózisról, különösen ha meddőségi kivizs­gálás vagy a fájdalmas, elhúzódó, bőséges, görcsös menstruáció jön szóba. Mindkettő nagyon sok nőt érint, de a betegséggel kapcsolatos tudatosság is fokozódott mostanában. Korábban természetesnek gondolt menstruációs problémák esetén a betegek és az orvosok egyre inkább gondolnak arra, hogy a tünetek mögött endometriózis húzódhat meg.

Az új cPANHPVAX vakcina a fejlődő országokban is jelentősen növelheti a beoltottak arányát, és terápiás hatása is lehet a már meglévő fertőzések ellen.

Az interstitialis cystitis az életminőséget jelentős mértékben rontó, kezelés nélkül progresszív lefolyású, nőket és férfiakat egyaránt érintő betegség. Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a betegség előfordulásáról, patogenetikai hátteréről, klinikai formáiról, azok jellegzetes tüneteiről és a potenciális társuló kórképekről. Ezt követően részletesen ismerteti a jelenleg elfogadott diagnosztikus protokollt, valamint az oki és tüneti kezelés lehetséges módozatait, kihangsúlyozva az interdiszciplináris együttműködés jelentőségét a kórkép felismerésében és kezelésében.