Az autoimmun hepatitis ismeretlen eredetű, immunmediált gyulladásos májbetegség. Kialakulásában kulcsszerepet játszik genetikailag hajlamos egyéneknél a környezeti tényezők hatására, a T-regulátor sejt elégtelen funkciója következtében a  hepatocyták elleni öntolerancia elvesztése és a szövetkárosító autoimmun reakció. Emelkedett transzaminázszint, autoantitestek, magas szérum-IgG-szint, hisztológiában interface hepatitis, lymphoplazmasejtes infiltráció jellemzi. Döntően középkorú nők betegsége, de bármely életkorban előfordul. Évekig tünetmentes lehet, és jelentkezhet súlyos akut vagy krónikus hepatitis, illetve „kriptogén” cirrózis képében. A kórlefolyás igen nagy egyéni változatosságot mutathat, jellemzően fellángolásokkal és spontán remissziókkal járhat.

Az endoszkópos ultrahang (EUS) kifejlesztésének elsődleges célja az 1970- es évek végén a pancreatobiliaris rendszer hatékonyabb, pontosabb vizs­gálata volt. Az 1990-es évek elejétől a lineáris eszközök és mintavételi tűk megjelenésével már lehetőség nyílt citológiai mintavételre is. Innentől pedig már előre látható volt, hogy az endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfiához (ERCP) hasonlóan az EUS is egyre inkább terápiás eszközzé kezd válni. 1995-ben jelentek meg az első közlemények, hogy endoszonográfia segítségével készítettek pancreato- és cholangiogramot. Nem sokkal ezt követően már publikálták is az első EUS-asszisztált epeúti kanülálások eredményeit.

Az előrehaladott malignus daganatos betegségben szenvedők több mint felénél kialakul az összetett anyagcsere-változásokkal járó cachexia szind­róma. A cachexia jellemzője a súlyvesztésen túl, a zsírveszteség és az izom­tömeg vesztése. A rosszindulatú daganatos megbetegedéssel járó cachexia ellátása sokat fejlődött az utóbbi évtizedben. A cachexiás beteg megfelelő ellátásához szükséges multidiszciplinális folyamatban az egészségügyi rendszer szinte minden résztvevőjének fontos szerepe van, hiszen más-más ponton kapcsolódnak be a beteg ellátásába.

Ma már széleskörűen ismert, hogy a D-vitamin korábban számon tartott feladatainál jóval szélesebb hatásspektrummal rendelkezik. Diabetesben a megfelelő D-vitamin-ellátottság kiemelt jelentőségű. A közlemény átte­kinti a D-vitamin metabolizmusát, fő hatásait és részletesen foglalkozik az inzulinszekréciót és az inzulinhatást érintő mechanizmusokkal. Kiemeli a vitaminnak a diabeteses neuropathia kialakulásában és kezelésében, valamint a coronaria-betegségben betöltött szerepét. Hangsúlyozza a cu­korbetegek D-vitamin-ellátottságának rendszeres ellenőrzését és nem ki­elégítő vagy elégtelen volta esetén a pótlás indokoltságát.

Az akut pancreatitis legtöbbször magától elmúlik, és csak csekély morbidi­tási, mortalitási kockázattal jár. 

A diabetes különféle mechanizmusokon keresztül a COVID-19 gyorsabb progresszióját és súlyosabb kimenetelét eredményezi (és ezért független kockázati faktornak tekintendő), de most felmerült, hogy a hasnyálmirigy sziget-sejtjei közvetlenül is károsodhatnak.

Az életkor, a fizikai aktivitás, a testtömeg és bizonyos táplálékok fogyasz­tása négy olyan tényező, ami bizonyítottan befolyásolja a kardiovaszkulá­ris betegségek kialakulását. Ugyanerről a négy tényezőről azonban azt is tudjuk, hogy hatást gyakorolnak a bél mikrobiomjára. Lehetséges, hogy ezeknek a kardiovaszkuláris kockázati tényezőknek a hátterében a bél dysbiosisa a tényleges ható tényező? 

A ritka daganatok diagnózisa és kezelése nehéz feladat elé állíthatja az orvosokat.

A szerzők az amyloidosisok aktuális osztályozását, elnevezését, a kórfolya­mat alapvető szabályait ismertetik. Áttekintik a legfontosabb szisztémás és lokális amyloidosis szindrómák sajátosságait, a diagnózis felállításának segédeszközeit és a terápia ma még szegényes lehetőségeit.

A hasnyálmirigybetegek kezelésében és gondozásában igen kiemelt szerepet játszik a táplálás. Pancreas-elégtelenséggel járó cystás fibrosisban például a megfelelő, akár mesterséges táplálás jobb kimenetelt biztosít. Akut hasnyálmirigy-gyulladásban a kezelés egyik alappillére a gastricus vagy jejunalis szondatáplálás, a betegség lezajlását követően viszont nem indokolt tartós diétát tartani. Krónikus pancreatitisben panaszok és relapszusok idején kiemelt fontosságú a hasnyálmirigy kímélése, és emellett az étrendet a csökkent exokrin és endokrin funkcióhoz kell igazítani.