Az egészségügy átfogó átalakulás előtt áll, ami alapvetően alakítja át az ellá­tórendszer szerkezetét, működését és a szereplők viselkedését. A technoló­giai fejlődés lesz a változások egyik hajtóereje, de a finanszírozási kényszer átalakítja a biztosítási rendszert és átrendezi a felelősségi viszonyokat is. A gyógyítás egyre inkább kollektív tevékenység lesz, és az Evidence Based Medicine szemléletet kiegészíti az együttműködési kényszer (Cooperation Based Medicine). A gyógyítási tér és az egészségfelelősség kitágul a beteg felé, mindez új alapokra helyezi az orvos-beteg viszonyt. Ebben az írásban – néhol szándékoltan kontúros elrajzolással és szimplifikációval – ezekre a változásokra próbáltam felhívni a figyelmet.

A hazai fekvőbeteg-ellátási rendszer a rendelkezésre álló forrásokból, a szakmai eljárás­rendeknek megfelelően, az adott szolgáltatási csomaggal, mindenki számára elérhe­tően nem működtethető. Amennyiben jelentős forrásbővülés továbbra sem várható, úgy szembe kell néznünk az ellátórendszer további átalakításával, a szolgáltatási cso­mag szűkítésével és az eljárásrendek pénzügyi lehetőségekhez igazításával, valamint nem kerülhető meg a magánfinanszírozás jelenlegi rendszerének átalakítása sem.

Az egészségügyi ellátás alapszintjén történő szolgáltatások előtérbe helyezése, a gyógyszerpaletta és a diagnosztikai eszközök robbanásszerű növekedése, valamint ezzel egyidejűleg a betegek kifejezettebb igénye az informáltságra és a terápiás döntésekben való részvételre – együttesen befolyásolják a mai gyógyító tevékenységet.