A neovaszkuláris időskori makuladegeneráció kialakulásában az angiogenezis kulcsfontosságú szerepet játszik. A neovaszkularizációért elsősor­ban a VEGF felelős, de más faktorok (Ang-1, Ang-2, növekedési faktorok) is részt vesznek a betegség létrejöttében. Az intravitreális VEGF-gátlók jelentős áttörést hoztak a kórkép ellátásában, a hosszú hatású készítményekkel pedig kedvezőbb betegségkontroll érhető el. Az alábbiakban a jelenleg elérhető VEGF-ellenes készítmények farmakokinetikai tulajdonságait és klinikai ered­ményeit, valamint a hosszú távú betegségkontroll lehetőségeit mutatjuk be.

International Journal of Molecular Sciences, 2024. április

Célkitűzés Egy II. fázisú tanulmány keretében megvizsgáltuk a fluorouracil (FU), leucovorin, irinotecan és bevacizumab (FOLFIRI + B) alkotta kombinációs kezelés hatékonyságát olyan betegek körében, akik áttétes colorectalis rákját korábban nem kezelték. Megvizsgáltuk továbbá, hogyan változik a terápiás válasz és a terápiarezisztencia esetleges markereiként szolgáló citokinek és angiogén faktorok (CAF, cytokines and angiogenic factors) plazmaszintje a kezelés során. Betegek és módszerek Két intézményben, II. fázisú vizsgálat keretében tanulmányoztuk a FOLFIRI + B kezelést. A 14 napos kezelési ciklusokban első lépésben bevacizumabot (5 mg/kg), irinotecant (180 mg/m2), FU bolust (400 mg/m2) és leucovorint (400 mg/m2) alkalmaztunk, melyet egy 46 órás FU-infúzió követett (2400 mg/m2). A kezelés megindítása előtt, a terápia során, illetve a progresszió észlelésekor összesen 37-féle CAD plazmaszintjét határoztuk meg multiplex mikrogyöngy kitek (multiplex-bead assays) és enzimkötött immunoszorbens vizsgálat (ELISA) segítségével. Eredmények A vizsgálatba 43 beteget vontunk be. A vizsgálat elsődleges végpontjaként választott progressziómentes túlélés (PFS, progression-free survival) mediánértéke 12,8 hónapnak bizonyult. A teljes túlélés (OS, overall survival) mediánértéke 31,3 hónapnak adódott, 65%-os hatásarány mellett. A kezelést megelőzően emelkedettnek talált interleukin-8-szint kapcsolatot mutatott a rövidebb PFS-sel (11 vs. 15,1 hónap, p = 0,03). A radiográfiás vizsgálattal észlelhető progresszió megjelenése előtt számos, az angiogenezissel és a myeloid sejtvándorlással összefüggésben álló CAF plazmaszintje megemelkedett a kezdeti értékhez képest, köztük a bázikus fibroblast-növekedési faktoré (p = 0,046), a hepatocyta-növekedési faktoré (p = 0,046), a placentaris növekedési faktoré (p < 0,001), az 1-es típusú stroma eredetű faktoré (p = 0,04) és az MCP-3 fehérjéé (macrophage chemoattractant protein-3; p < 0,001). Következtetések Korábban kezelt (történelmi) kontrollokkal összehasonlítva egyágú vizsgálatunkban kedvezőnek tűnt a FOLFIRI + B hatékonysága és tolerálhatósága. A betegek azon alcsoportjában, akiknél a terápiarezisztencia különféle mechanizmusai léphettek fel, a radiográfiás vizsgálattal észlelhető progresszió észlelése előtt megbomlott a CAF-molekulák plazmakoncentrációjának egyensúlya, a kompenzatorikus proangiogén citokinek és a myeloid sejtvándorlást elősegítő molekulák fajlagos mennyiségének emelkedése irányába billentve el a mérleget.