A fejen viselhető sisakszerű eszköz folyamatosan, akár mozgás közben is képes rögzíteni az idegsejtek elektromos tevékenysége által generált mágneses mezőket.

 A sclerosis multiplex egy demielinizációval és az azt követő axonvesztéssel járó, krónikus autoimmun betegség, amelynek kezelésére ugyan több be­tegségmódosító terápia is rendelkezésünkre áll, a kórkép azonban továbbra sem gyógyítható. A betegség patofiziológiájának pontosabb megismeré­sével egyre több terápiás célpont és kezelési lehetőség leírására került sor, köztük a T- és B-sejteket, mikrogliát, ferroptózist és a bélmikrobiomot célzó farmakológiai, sejtalapú és életmódot érintő kezelésekére is. Az alábbi­akban a már elérhető és a még vizsgálat alatt álló terápiás lehetőségeket foglaljuk össze.

A sclerosis multiplexes (SM) betegek rokkantsága származhat relapszushoz társuló állapotromlásból (RAW) vagy relapszustól független progresszióból (PIRA). A jelen tanulmány szerzői megvizsgálták, hogy a relapszusok milyen mértékben járulnak hozzá a rokkantsághoz a betegség lefolyása során, hogyan kezdődik a korai progresszió, és mennyire késlelteti az SM gyógyszeres kezelése a rokkantság kialakulását.

Rokkantsági mérföldkövek, demográfiai és klinikai jellemzőik

A NOVA vizsgálati eredményeiből azok a következtetések vonhatók le, hogy a korábban négyhetente natalizumabbal eredményesen kezelt betegek többsége a hatékonyság és biztonságosság megváltozása nélkül átállítható lenne hathetente történő adagolásra.

Egy nemzetközi szakértői testület olyan új módszert javasolt a sclerosis multiplex (SM) osztályozására, amely megváltoztatná a betegek diagnosztizálásának és kezelésének módját.

Az elmúlt években jelentős előrelépés történt a sclerosis multiplex hátte­rében zajló patológiai folyamatok feltárásában, mellyel együtt a betegek életminőségének javulását eredményező több új kezelési lehetőség vált elérhetővé.

Több mint egy tucatnyi betegségmódosító terápia létezik a relapszáló-remittáló SM kezelésében, ám ezek közül mindössze egy olyan engedélyezett (okrelizumab), amely valóban képes lassítani a primer progreszszív SM progresszióját, szekunder progreszszív SM-ben pedig 2019 januárjában még nem volt ilyen engedélyezett készítmény.

Bevezetés
Sclerosis multiplexben (SM) a gyulladásos és a neurodegeneratív komponensek egymáshoz való aránya és egymásra gyakorolt hatása meglehetősen eltérő, függően a beteg életkorától, betegsége időtartamától, de legfőképpen attól, hogy a betegség klinikailag relapszáló-remittáló vagy progresszív fázisban van-e. A jelenleg elérhető SM-terápiák közös nevezője az immunkaszkád lépéseire kifejtett hatás. Relapszáló SM-ben (RSM) az immunterápiák sikere az időszakos gyulladásos aktivitás gátlásában rejlik. Ez számszerűsítve az új és halmozó agyi léziók keletkezésének akár 94%-os és a relapszusok előfordulásának 68%-os csökkentését jelenti. RSM-ben az elérhető kezelési lehetőségek évről évre bővülnek, azonban csak kevés, szerényen pozitív tanulmány áll rendelkezésre a progreszszív formájú/stádiumú SM kezeléséről. Számos randomizált vizsgálatban a fellángoló gyulladás gátlása rövid távon a rokkantság romlásának gátlására volt lefordítható. A progresszív SM formákban a gyulladás minőségileg különbözik a relapszáló-remittáló SM-étől. A progresszív SM jellemző vonása a kompartmentalizált gyulladás leptomeningealis limfocitás és makrofágos follikulusok és beszűrődés formájában.

A cikk áttekinti a sclerosis multiplex (SM) kezelésére jelenleg elérhető betegséglefolyást módosító kezelések (DMT = disease modifying therapies) rövid és hosszú távú hatékonyságát és kockázatait, valamint az alkalmazásukkal kapcsolatos gyakorlati kérdéseket.
A szerzők a Medline, az Embase és Cochrane adatbázis 1992 és 2016 áprilisa közötti adatait, SM-kezelésre vonatkozó szakmai irányelveket, a 2015-ös ECTRIMS és a 2016-os AAN konferenciák absztraktjait áttekintve alkották meg az összefoglalót.