A daganatellenes kezelések során kialakult mellékhatások megszüntetése, valamint az életminőség jelentős mértékű javítása az onkológiai rehabilitáció feladata. A szakterület neve nagyon bonyolult és hosszan tartó folyamatot – átfogó multidiszciplináris együttműködést igénylő, a beteg élete végéig tartó tevékenységet – takar, amely ma már sok helyen a kezelések integrált részét képezi szerte a világon.
A gondozás magába foglalja a beteggel történő kapcsolattartást, egészségnevelést, a betegség tüneteinek, illetve az onkológiai kezelés és a sugárterápia mellékhatásainak felismerését, menedzselését, a további daganatokra vonatkozó szűrést és a beteg fizikai, lelki és szociális rehabilitációját, melyet az egészséges életmód is támogat. Elsődleges figyelmet kell szentelni a lokális/regionális daganatkiújulás korai detektálására, szükség esetén kuratív kezelésére. Hasonló- an, a kuratív megoldás reményében fontos felismerni a kis tömegű és viszonylag indolens kiújulás, áttétképződés (oli- gometasztázis) entitását, de továbbra sincs szükség a távoli áttétek kutatására rutinszerű képalkotó vizsgálatokkal vagy tumormarker-meghatározással. Felsoroljuk a gondozás alatt folytatódó adjuváns hormonterápia szupportációs lehetőségeit, a szociális támogatáshoz rendelkezésre álló magyarországi eszközöket, a fizikai és pszichés rehabilitáció sarkalatos pontjait és szakmai lehetőségeit. A ritkábban felmerülő kérdések (emlőrákrizikó/mutációhordozás, gyermekvállalás) egyéni megoldását folyamatosan bővülő lehetőségek szolgálják. Ideálisan az onkológus, sebész, emlőradiológus, szociális munkás, fizioterapeuta és pszichoonkológus/pszichiáter teambe szerveződve működik együtt. A gondozás legyen teljes körű és holisztikus szemléletű. Magy Onkol 64:p-p, 2020
A rosszindulatú daganatos megbetegedések komoly lelki terhet jelentenek a betegnek és a kezelő személyzetnek egyaránt. A betegek gyakran küzdenek reménytelenséggel, tehetetlenséggel, depresszióval, szorongással vagy egyéb pszichés zavarokkal. Noha a kognitív viselkedésterápiás beavatkozások bizonyítottan hatékony, rövid, időhatáros, jól fókuszált pszichológiai intervenciók ezekben a nehézségekben, hazánkban mégis alulreprezentált a kognitív viselkedésterápiás módszerek alkalmazása az onkológiai ellátásban. A jelen összefoglaló tanulmány fő célja, hogy áttekintse a kognitív viselkedésterápia elméletét és a nemzetközi ajánlásokat az onkológiai ellátás terén, továbbá javaslatokat tegyen a hazai szakembereknek olyan jól strukturált, célzott, problémafókuszú beavatkozások alkalmazására onkológiai betegek körében, melyek bizonyítottan hatékonyak és számottevően mérsékelhetik a rákos megbetegedéssel küzdők és a kezelő személyzet distresszét, valamint általuk kezelhetőkké válnak a rosszindulatú daganatos megbetegedésekkel gyakran együtt járó mentális zavarok (szorongás, depresszió, poszttraumás stressz zavar) is. Magy Onkol 64:62–69, 2020 Kulcsszavak: onkológia, pszichoonkológia, viselkedésterápia, kognitív terápia, mindfulness
A gasztrointesztinális rendszert érintő daganatos betegségek ellátásában fontos az aktív tumorellenes kezelést követő komplex utógondozás. Ennek része a terápiák okozta funkciózavarok felismerése és kezelése, valamint az esetleg kialakuló recidívák korai észlelése is. A jól felépített, egyértelmű utógondozási program, valamint a háziorvosok és a kórházi szakorvosok közti tevékeny együttműködés a siker kulcsa.
Sokféle pszichés és szociális megterhelés jár együtt a daganatos betegségekkel és azok kezelésével, nemcsak a betegek, de a családtagok számára is. Ugyanígy sokfélék a követelmények az optimális pszichoonkológiai ellátással kapcsolatban. Az ellátásnak hatásosnak, betegközpontúnak, minőségbiztosítottnak, mindenütt elérhetőnek, korszerűnek és megfizethetőnek kell lennie.
Az elmúlt két évtizedben jelentős fejlődés következett be az onkoterápiás kezelések területén, melyhez a szakemberek igyekeztek felzárkóztatni a szupportív, illetve palliatív ellátás korszerűsítését is.
A gyermekkori fizikai és szexuális traumák kérdése népegészségügyi probléma. A halmozott gyermekkori traumatizáció következményei az egyén egész életútját végigkísérik, meghatározóak az idegfejlődés, a szociális, az érzelmi és a kognitív funkciók működésében is, és további egészségkockázati magatartásformák kialakulásához, illetve korai halálhoz vezethetnek. Az egészségügyben megforduló betegek 22–44%-a szenvedett el gyerekkori traumát. A daganatos betegeknél ennek előfordulási gyakorisága nagyobb. A traumatizált onkológiai betegekre jellemző, hogy az észlelhető panaszok ellenére is halogatják a vizsgálatokat, előfordul, hogy a kezelést is visszautasítják. A nemzetközi szakirodalom ajánlása szerint a gyerekkori szexuális bántalmazásra irányuló kérdéseknek be kell kerülniük a rutin betegvizsgálatba, azonban szűrésük kifejezett kihívást jelent az egészségügyi ellátórendszernek, főként a téma érzékenysége miatt. A tanulmányom konkrét esetbemutatások kapcsán igyekszik feltárni a betegellátásban előforduló traumatizált páciensek gyakori problémáit az onkológiai ellátásban azért, hogy ez a kifejezetten veszélyeztetett betegcsoport közelebb kerülhessen a segítséghez, és főként a mélyebb megértéshez. Magy Onkol 62:129–132, 2018
Kulcsszavak: szexuális abúzus, rák, pszichoonkológia, compliance
A magyar lakosság egészségügyi mutatói közül a daganatos betegségek legfontosabb jelzőszámai nem javultak az ezredforduló óta. Az onkopszichológiai ellátás során pácienseinknél a lehető legjobb életminőség elérése a cél. Körükben a pszichés zavarok előfordulási gyakorisága jelentős, ehhez kisszámú ellátó személyzet társul: így a veszélyeztetettek kiemelése, vagyis a szisztematikus szűrés bevezetése lenne a megoldás. Magyarországon jelenleg nincs egységes, minden onkológiai ellátó intézményre kiterjedő szűrési módszer. A distresszhőmérő és problémalista magyar standardjának meghatározása bevezető lépése egy komplex programnak, melynek célja általános onkopszichológiai szűrés kialakítása. Egy ilyen átfogó program emelheti a hazai onkológiai betegellátás színvonalát, és végső soron betegeink életminőségét, életkilátásait is. Magy Onkol 61:276–283, 2017
A rákos betegek körében 60%-kal magasabb az öngyilkosságok aránya, mint a nem érintett populációban, ezért nagyobb teret kellene szentelni a pszichoonkológiának.
A nemzetközi ajánlások és legújabb irodalmi adatok áttekintése alapján kívántunk ajánlást adni az emlőrák miatt kuratív ellátásban részesült betegek gondozásának magyarországi gyakorlatához. A gondozás magába foglalja a beteggel történő kapcsolattartást, egészségnevelést, a betegség tüneteinek, illetve az onkológiai kezelés és a sugárterápia mellékhatásainak felismerését, menedzselését, a további daganatokra vonatkozó szűrést és a beteg teljes körű (fizikai, lelki és szociális) rehabilitációját. Fontos a lokális/regionális daganatkiújulás korai detektálása gondos követéssel, de nincs szükség a távoli áttétek kutatására képalkotó vizsgálatokkal vagy tumormarker meghatározással. Amennyiben adjuváns hormonterápia szükséges, a jó adherenciát a mellékhatások megfelelő szupportálásával segítsük. Egyes esetekben speciális kérdések (emlőrákrizikó/mutációhordozás, gyermekvállalás) is felmerülhetnek, ezek tapintatos, gondos és hozzáértő megbeszélése az onkológia fejlődésének tükrében elengedhetetlen. A gondozást általában onkológus végzi, de a beteg ellátásában szükség lehet a team szociális munkás, fizioterapeuta és pszichoonkológus tagjának, olykor nyiroködéma-szakembernek a bevonására. A gondozás legyen teljes körű és holisztikus szemléletű. Magyar Onkológia 60:258–268, 2016
Kulcsszavak: emlőrák, gondozás, szociális rehabilitáció, fizikai rehabilitáció, lelki rehabilitáció
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.