A kardiális rehabilitáció „koordinált aktivitások összege a kardiovaszkulá­ris betegségek alapvető okainak kedvező befolyásolására, a legjobb fizi­kai és mentális állapot elérésére, hogy a betegek a saját erőfeszítéseikkel megőrizzék vagy visszaszerezzék az optimális funkcionálást, illetve javuló egészségi magatartásukkal megtartsák vagy visszanyerjék az optimális funkcionalitásukat és a megjavult egészségi magatartásukkal fékezzék vagy megfordítsák a betegség előrehaladását”.

Látványosan bővülnek napjainkban a telemedicina lehetőségei, a személyes találkozás nélküli orvosi szolgáltatásokra egyre nagyobb az igény. Ezeket, valamint a látássérült embereknek szóló okostelefonos segítségnyújtást mutatja be a jelenlegi közlemény. 

A daganatos betegség és a daganatellenes kezelések miatt sok beteg kor­látozza a fizikai aktivitását, pedig a betegség és a számos mellékhatás ellen vívott harcban a sport és a mozgásterápiás programok hatékony szupportív módszerek, ráadásul páratlan lehetőséget kínálnak a betegeknek arra, hogy a gyógyulási folyamatban aktívan közreműködjenek.

Az utóbbi években véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok, valamint rendszerezett áttekintések és metaanalízisek erősítették meg, hogy különféle mozgásterápiás eljárások és egyéb működésorientált be­avatkozások nyilvánvalóan hatásosak mind a klinikai tünetek értékelése, mind pedig a betegek beszámolói alapján.

Az alapellátás hagyományos, „egy falu – egy orvos – egy praxis” elvű rend­szere nem fenntartható, de ez a modell már nem is korszerű. A változó le­hetőségekhez, szakmai környezethez és igényekhez igazított alapellátás jövőképe nem lehet homogén. Középtávon a csoportpraxis lehet a megha­tározó működési mód, de lesznek szakgondozási praxisok, és tovább élnek a jól működő szólópraxisok is. Az eredményes átalakítás nem „határnapos”, hanem evolutív folyamat, s nem kényszeríti, hanem ösztönzi a szereplőket. Az alapellátási pontok száma szükségszerűen csökkenni fog, ezért „ki kell találni”, hogy mi lesz az ellátórendszer minden településen biztosítandó „bá­zisszolgáltatása”. Az alapellátás átalakítása nem önálló projekt, egy új egész­ségügyi rendszerben kell meghatározni az alapellátás kiemelt szerepét.

Amit tudunk: a változások elkerülhetetlenek. Az utolsó érdemi átalakítás 2006-ban volt, és a gyógyítás technológiája olyan gyorsan fejlődik, a szükségletek olyan mér­tékben változnak, hogy legalább tízévenként szükség van „hozzáigazításra”, azaz szerkezeti átalakításra, de ez csak akkor hatékony, ha forrásallokációs változás és az érdekeltségi rendszer megváltoztatása is követi. Ebben az írásban megkísérlem számba venni, hogy milyen változások várhatók az idén az egészségügyben, illetve hogy egyáltalán várhatók-e érdemi változások.

Az elmúlt években átalakult a fogyatékosság vagy tartós egészségkárosodás miatt megváltozott munkaképességű emberek ellátásának, támogatásának és rehabilitá­ciójának rendszere hazánkban. Új jogszabályi környezetben, új hatósági intézmény­rendszer kezdte meg működését a megváltozott munkaképességű emberek minél teljesebb értékű, foglalkoztatás-központú rehabilitációja érdekében. Az összefogla­ló bemutatja a változások előzményeit, a fő célkitűzéseket, áttekinti az új jogszabá­lyokkal kapcsolatos leglényegesebb ismereteket, és beszámol a hatósági feladatel­látás új rendszerének kezdeti tapasztalatairól.

Az emlőrák túlélőinek több mint 60 százaléka számol be legalább egy terápiás szövődmény tartós fennállásáról a diagnózis felállítása után akár hat évvel – hozták nyilvánosságra legfrissebb vizsgálatukban a pennsylvaniai egyetem orvosi karának kutatói. 

A pulmonális rehabilitáció a COPD-betegek ellátásának részévé vált. Az USA-ban általában kórházi hátterű ambuláns programok keretében történik. Hatására javul a fizikai állóképesség és az életminőség, enyhül a légszomj és a szorongás, csökken a kórházi felvételek száma a tüdőfunkció kimutatható javulása nélkül.

A serdülőkori drogproblémát aluldiagnosztizálják. Részben emiatt reális képünk sincs a probléma valódi nagyságrendjéről. A tisztán látást az is nehezíti, hogy a drogfogyasztás bűncselekmény, emiatt a fogyasztók az illegális drogokkal kapcsolatos tapasztalataikat nem  tárják fel mások, például az orvosok előtt.