A genderszempontú gyógyászat különbséget tesz a férfiak és nők kardio­vaszkuláris megbetegedéseinek kialakulását, illetve az egészségük meg­tartását befolyásoló biológiai és szociokulturális szempontok között. Ez a látásmód lehetővé teszi az egyes nemekre jellemző rizikófaktorokhoz köthető, személyre szabott betegségmegelőzést.

A géntoxikológia azokat a DNS szintjén bekövetkező változásokat foglalja magába, amelyek a nukleinsavak szerkezetének megváltozásához, mutá­ciókhoz vezetnek. Amennyiben a mutációk sorozata olyan változásokat okoz, hogy azok a sejt túlélését ugyan nem befolyásolják, de károsíthatják a fiziológiás kontrollmechanizmusokat, és a mutáns sejt függetlenedik a környezetétől, karcinogenezisről beszélünk. A géntoxikológia és a kar­cinogenezis folyamata nem azonos, de szorosan összefügg egymással.

A 20. század eleje a fizika relativisztikus forradalmának ideje volt, ma, a 21. század elején a biológiai relativitás kialakulásának lehetünk tanúi. Az új biológia elméletalkotói között alapvető szerepet játszik egy élettanász-kardiológus.

A teljes genomra kiterjedő asszociációs tanulmányok és rendszerbiológiai isme­reteink lehetővé tették a 2-es típusú diebéteszre hajlamosító polimorfizmusok és biomarkerek felismerését. Ezzel új távlatok nyíltak meg a cukorbetegség személyre szóló gyógyszeres kezelésének farmakogenetikán alapuló fejlesztésében. A diabé­tesz kockázatát befolyásoló genetikai polimorfizmusok némelyike egyik vagy másik antidiabetikum hatásosságával is összefügg. Csökken a távolság a valóság és a dia­bétesz személyre szabott kezelésének víziója között.

Egy új, miniatűr, a nukleáris mágneses rezonancia (NMR) technológiát felhasználó diagnosztikus platform képes arra, hogy detektálja a sejt mikrovezikulumoknak nevezett apró részecskéit egy csepp vérben. A ráksejtek több mikrovezikulumot bocsátanak ki magukból, mint a normális sejtek, s ezért detektálásuk egyszerű módja lehet a rák diagnosztizálásának.

A szívizominfarktus nem csupán következménye az ateroszklerózisnak, hanem szisztémás gyulladásos folyamatokon keresztül újabb infarktussal fenyegető ateroszklerotikus elváltozások elindítója is lehet. Az egér modellen sokoldalúan igazolt tétel klinikai szemléletváltozást hozhat magával.

A tüdőrák egyik gyakori onkogénjének, az epidermális növekedési faktor receptorának (EGFR) tirozin-kináz aktivitását gátolni képes gyógyszerek esetében az EGFR fehérje jelenlétének kimutatása és a KRAS onkogén mutációjának hiánya egyértelműen szükséges feltétele annak, hogy a kezelés eredményes legyen.

Mi a rendszerbiológia? Új kutatási trend? Gondolkodási irányzat? Tudományszociológiai esemény? Úgy gondolom, korszakos szemléleti paradigmaváltásról van szó, illetve helyesebb talán a „rendszerszemléletű biológia” kifejezés, amit Szállási Zoltán – kitűnő, Bostonban élő hazánkfia – és a jelenleg Cambridge-ben dolgozó tehetséges fiatal kutató, Hegyi Krisztina, e sorok írójának munkatársa használt először.   Tehát egy egészen új, hálózatokban, komplex kölcsönhatásokban gondolkodó tudományszemléletről beszélhetünk.   Összefoglalómban én is ezt a kifejezést (rendszerszemléletű biológia) részesítem előnyben, hiszen azt fejezi ki, hogy nem pusztán egy új határterületi tudományról, hanem annál jóval többről van szó. Jelen munkám témáját a genetika, genomika rendszerszemléletű megközelítéseire korlátozom, de ez a szemlélet a biológia minden ágára hatással van – az alapkutatásra, az orvosi és az agrárbiológiára egyaránt.