Az utóbbi évtized orvosi gyakorlatá­ban az egyik jelentős előrelépés az atópiás dermatitis, krónikus rhinosinusitis és asthma bronchiale kezelésében alkal­mazható új, hatékony terápiák bevezeté­se. Megfelelő orvosi gondossággal ezek a betegségek korábban is kezelhetők voltak, azonban a terápiás hatékonyság nem bizonyult elég jónak, ugyanakkor az alkalmazott kezelések jelentős mellékhatá­sokkal jártak. E betegségek jellemzően az immunrendszer Th2-es típusú fokozott – és bizonyos fokig szükségtelen – aktivitásá­hoz kötődnek.

A krónikus rhinosinusitis (CRS) a felső légutak gyakori, heterogén gyul­ladásos betegsége, amely az orr és az orrmelléküregek nyálkahártyájá­nak legalább 12 héten át fennálló gyulladásával jellemezhető. A CRS patomechanizmusának mélyebb megismerése lehetővé tette a célzott biológiai terápiák kifejlesztését. Ezek alkalmazásának fel­tételeit nemzetközi és hazai irányelvek határozzák meg.

Kiváló eredményeket mutatott az exacerbációk csökkentésében az IL-5 gátló depemokimab hatóanyag.

A közlemény a nemzetközi, multicentrikus, retrospektív, megfigyelésen alapuló, pre-post tervezésű, a kelet-közép-európai régió 5 országának – így Bulgária, Csehország, Litvánia és Románia mellett Magyarország – rész­vételével zajló BREEZE vizsgálat magyar eredményeit ismerteti, melyek valóélet-beli evidenciákat szolgáltatnak a benralizumabbal kezelt, súlyos eozinofil asztmás betegek körében hazánkban. A vizsgálat eredményei iga­zolták a szer hatékonyságát az eozinofildeplécióban, ezen keresztül pedig a klinikai mutatók javulásában, így az exacerbációk és a szisztémás szteroid igény csökkentésében.

Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.

A jelentős kiindulási különbségek ellenére a bronchiectasia és a nem-tuberkulotikus mikobakteriális (NTM) fertőzések között nincs különbség az 5 éves kimenetel és progresszió tekintetében.

Az EMA-CHMP pozitívan véleményezte a súlyos asztma kiegészítő kezelésére szolgáló Tezspire (tezepelumab) készítményt.

Az Evaluate Vantage összeállította azon gyógyszerek tízes listáját, amelyek még a késői fejlesztési fázisban vannak ugyan, ám mégis „blockbuster” várományosok, azaz a közeljövőben vélhetően évi 1 milliárd dollárt meg­haladó árbevételt fognak generálni.

Az asztma eseteinek akár 17%-a nehezen kezelhető esetnek minősül, ezen belül 3-4% a súlyos asztma aránya. Az iménti arányszámok ellenére ezek az esetek emészti fel az asztma kezelésére fordított egészségügyi ráfordítások akár 60%-át. A súlyos asztma kezelése körülbelül 1,7-szer költségesebb, mint az enyhe asztmáé. A súlyos asztma jelentős szerepet játszik az iskolai hiányzások számában és a munkaképesség csökkenésében, ezen kívül hatással van a családi kapcsolatokra és a szabadidős tevékenységekre is.

A „meghűléses” betegségek fő kórokozója a rhinovirus, de kétszáznál több féle vírus okozhatja és bakteriális fertőzés is súlyosbíthatja a tüneteket. Az influenza gyengébb immunrendszerűeknél, újszülötteknél, időseknél akár halálos is lehet. A tüneteket az immunrendszer fertőzésre adott reakciói váltják ki.