Ultrahosszú hatástartamú szer eozinofil asztma kezelésében
Kiváló eredményeket mutatott az exacerbációk csökkentésében az IL-5 gátló depemokimab hatóanyag.
- Asztmát gyógyító kenyér
- Az inhalatív allergének és a vírusinfekció-szezonalitás átfedései
- Asztma kockázat és prenatális D-vitamin bevitel
- Rhinovírus-fertőzés és asztma súlyossága
- Az éghajlatváltozás tüdőbetegségekre gyakorolt hatásai
- Tartsunk lépést az asztmás serdülők igényeinek megfelelő tranzícióval!
- Hogyan tegyük hatékonyabbá az átvezető ellátást asztmás serdülő és fiatal felnőtt (ASFF) korú betegek esetében?
- Új kiegészítő készítmény súlyos asztma kezelésére
- Új gyógyszerhatóanyag a súlyos az asztma kezelésére
- Az asztma modern kezelése az új irányelvek fényében
- A nehezen kezelhető és súlyos asztma terápiája
- A mepolizumab csökkenti az asztmás fellángolásokat
A New England Journal of Medicine folyóiratban szeptember 9-én jelent meg a King's College London kutatóinak cikke, amely szerint a fázis IIIa SWIFT-1 és SWIFT-2 klinikai vizsgálatokban súlyos eozinofil asztmás betegeknél a depemokimab csökkentette az exacerbációk számát. Az eozinofil asztma az asztma egy speciális fajtája, amelyet az eozinofil sejtek befolyásolnak - ezek a fehérvérsejtek az immunrendszer fontos részét képezik, viszont ebben a betegségben gyulladást okoznak a tüdőben - a súlyos asztmások kb. 70%-a szenved eozinofil asztmában.
Dr. David J. Jackson vezetésével a King's College London kutatói SWIFT-1 (NCT04719832) és SWIFT-2 (NCT04718103) fázis IIIa randomizált, placebo kontrollos klinikai vizsgálatokban a depemokimab (GSK3511294) hatékonyságát és biztonságosságát vizsgálták súlyos asztmás betegeknél, akiknél az eozinofil fenotípus magas eozinofil számmal (≥300 sejt/mikroliter az előző 12 hónapban vagy ≥150 sejt/mikroliter a szűréskor) és a közepes vagy nagy dózisú inhalációs glükokortikoidok alkalmazása ellenére is előforduló exacerbációkkal jellemezhető. A standard kezelésben részesülő betegeket véletlenszerűen 2:1 arányban osztották be a kezelt (100 mg depemokimab a 0. és a 26. héten) és a placebo karra. A SWIFT-1 és a SWIFT-2 vizsgálat úgynevezett replika (duplikált) klinikai vizsgálat volt, vagyis egymás eredményeinek összehasonlítására, igazolására szolgáltak, mindkettőben azonos végpontokat és feltételeket alkalmaztak: az elsődleges végpont a súlyosbodások éves előfordulási aránya volt (52 hét alatt). A másodlagos végpontok a St. George’s Respiratory Questionnaire (SGRQ) pontszámának változása a kiindulási értékhez képest, az erőltetett kilégzési másodperc-térfogat, a FEV1 (forced expiratory volume) és az asztmás tünetek alakulása volt az 52 hetes vizsgálati időszak alatt.
A két vizsgálatban összesen 792 beteget randomizáltak, végül 762 beteg került be a teljes elemzésbe; akik közül 502 beteg kapott depemokimabot, 260 pedig placebót. A súlyosbodások évesített aránya 0,46 (95%-os konfidenciaintervallum [CI], 0,36-0,58) volt a depemokimab és 1,11 (95%-os CI, 0,86-1,43) a placebo esetében a SWIFT-1 vizsgálatban, valamint 0,56 (95% CI, 0,44-0,70) a depemokimabbal és 1,08 (95% CI, 0,83-1,41) a placebóval kezelt betegek körében a SWIFT-2 vizsgálatban. Az SGRQ-pontszám kiindulási értékhez viszonyított változásában egyik vizsgálatban sem volt szignifikáns különbség a csoportok között, így a későbbi másodlagos végpontokra nem lehetett statisztikai következtetést levonni.
A vizsgálatot vezető David Jackson így nyilatkozott: “Orvosként biztató olyan kutatási eredményeket látni, amelyek jelentős javulást hozhatnak a súlyos asztma terápiájában. Számomra a súlyos asztmás betegek kezelésének egyik prioritása az exacerbációk és különösen a kórházi kezelést szükségessé tevő fellángolások megelőzése. Ezek az exacerbációk nem csupán traumatikusak a betegek számára, és hozzájárulnak az egészségügyi rendszerekre/kórházakra nehezedő nyomásgyakorláshoz, de minden egyes roham visszafordíthatatlan elváltozásokat okozhat a tüdő szövetében, amelyek idővel a tüdőfunkció tartós elvesztéséhez vezethetnek, és fokozatosan megnehezítik a beteg számára a légzést.”
Kaivan Khavandi a hatóanyag fejlesztésének vezetője elmondta: “A mindössze évi két szubkután injekciót szükségessé tevő adagolási ütemtervvel a depemokimab lehet az első olyan engedélyezett ultra-hosszú hatású biológiai gyógyszer, amelynek adagolását mindössze félévente kell elvégezni. Ez olyan lehetőséget kínálhat az orvosoknak és súlyos asztmás betegek millióinak, amely a 2-es típusú gyulladás egyik kulcsfontosságú markerének tartós elnyomásán keresztül a súlyosbodások és kórházi kezelések arányát jelentősen képes csökkenteni.”
A depemokimab az első ultra-hosszú hatású biológiai szer, amelyet III. fázisú vizsgálatokban értékelnek. Nagy kötődési affinitással és hatékonysággal rendelkezik az interleukin-5 (IL-5) iránt, ez teszi lehetővé a súlyos asztmás betegek számára a hathónapos adagolási intervallumokat. Az IL-5 a 2-es típusú gyulladás egyik kulcsfontosságú citokinje, amelyet jellemzően a vér eozinofil számának emelkedése mutat. A súlyos asztmások több mint 80%-ánál a 2-es típusú gyulladás az asztma hátterében álló patobiológiai ok - ezeknek a betegeknek az azonosítása segíthet az orvosoknak abban, hogy az egyén asztmatípusának megfelelő kezelést indítsanak, ezáltal csökkentve a súlyosbodások kockázatát.
A SWIFT-1 (depemokimab = 73%, placebo = 73%) és SWIFT-2 (depemokimab = 72%, placebo = 78%) esetében a depemokimabot kapó és a placebo csoport között hasonló volt a bármilyen mellékhatást (AE) észlelő betegek aránya, és a kezeléshez köthető halálesetet vagy súlyos nemkívánatos eseményt nem jegyeztek fel.
Megjegyzendő továbbá, hogy mellékhatások, nemkívánatos események (AE; adverse events) viszonylag magas, 70% feletti arányát az okozta, hogy a vizsgálatokat a COVID járvány idején végezték (mindkét vizsgálat 2021 elején, februárban, illetve márciusban indult), és a leggyakoribb AE a COVID-19 fertőzés volt. A SWIFT-1 (depemokimab = 20%, placebo = 22%) és SWIFT-2 (15% mind a depemokimab, mind a placebo esetében) esetében nem volt különbség a COVID-19 fertőzés arányában a depemokimabot vagy placebót kapó betegek között. A második leggyakoribb AE az összevont elemzésben az orrgaratgyulladás (nasopharyngitis), vagyis a nátha volt. A SWIFT-1 (depemokimab = 12%, placebo = 19%) és SWIFT-2 (depemokimab = 13%, placebo = 21%) vizsgálatban a depemokimab csoportban alacsonyabb volt a náthás betegek aránya, mint a placebo csoportban. Az adatok biztonságossági elemzése a nyílt kiterjesztéses vizsgálat részeként folytatódik, ez 643 beteg bevonásával folyamatban lévő vizsgálat az AGILE (NCT05243680) nevet kapta, és várhatóan 2025 májusában fejeződik majd be.
A depemokimabot jelenleg több fázis III. klinikai vizsgálatban is értékelik számos más IL-5 mediált betegségben. Ezek közé tartozik az OCEAN (eozinofil poliangiitiszes granulomatózis (EGPA)), az ANCHOR 1 és 2 (orrpolipokkal járó krónikus rhinosinusitis (CRSwNP)), valamint a DESTINY (hipereozinofil szindróma (HES)) klinikai vizsgálat is.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Depemokimab cuts exacerbation rate in eosinophilic asthma
Twice-Yearly Depemokimab in Severe Asthma with an Eosinophilic Phenotype
Irodalmi hivatkozás:
David J. Jackson et al, Twice-Yearly Depemokimab in Severe Asthma with an Eosinophilic Phenotype, New England Journal of Medicine (2024). DOI: 10.1056/NEJMoa2406673
