A képalkotó eljárások fontos szerepet töltenek be a reumatológiai betegségek diagnózisában és kezelésük követésében. Az ultrahang nélkülözhetetlen az ízületi és vaszkuláris betegségek, az MRI a csonteróziók és a csontvelőödéma kórismézésében. A kapillárismikroszkópia a kötőszöveti betegségek (pl. szisztémás szklerózis) korai diagnózisát és kezelésének követését segíti. A kettős energiájú CT (DECT) kimutatja az urátkristályokat. 

A reumatológiai betegek ellá­tásában óriási fejlődés ment végbe az elmúlt másfél évtizedben, amit – örömmel állapíthatjuk meg – a hazai szakma nagy része teljes mértékben követni tudott. Ha a kró­nikus poliartritiszek, pl. a reumatoid artritisz (RA), vagy a szisztémás autoimmun betegségek (pl. a szisztémás lupus erythematosus, SLE) diagnosz­tikájának, ellátási elveinek kérdéseiről beszélgetne egy mai és egy 20 évvel ez­előtti reumatológus, úgy tűnne, nem is értik egymás nyelvét, vagy összekeverték a diagnózisokat. Ugyanakkor a túlélés, a morbiditás és az életminőség adatainak javulása, a gyógyszeres pa­letta bővülése ellenére számos nagyon fontos kérdés maradt megválaszolatla­nul, és a legtöbb területen még komoly problémák várnak megoldásra, illetve egyre újabb kérdések merülnek fel.

Az Orvostovábbképző Szemle júniusi szimpóziumának kiemelt témája a mozgászervi betegségek. Az első cikkben a csípőfádalom kivizsgálásáról olvashatnak, míg a második cikkben a csontritkulás gyógyszeres kezeléséről. A harmadik cikk az izületi protézisek infekcióit, azok tereápiát és diagnosztikai újdonságait mutatja be.

Az NSAID-ok fő javallatai a gyulladásos és degeneratív ízületi betegségekben jelentkező fájdalmak, a sérülések utáni fájdalmas duzzanatok és gyulladások, a daganatos eredetű fájdalmak mérséklése, valamint a láz és az akut fájdalmak csillapítása. A coxibok indikációja jelenleg a gyulladásos és degeneratív ízületi betegségekben, valamint köszvényben jelentkezô fájdalmakra korlátozódik. Alkalmazásukat elsősorban a nemkívánatos gasztrointesztinális és kardiovaszkuláris hatásaik, a más gyógyszerekkel való kölcsönhatásaik korlátozzák. Ezekről ad aktuális áttekintést a cikk.

A spondilartritisz jellemzői az axiális csontok gyulladása (szakroileitisz, spondilitisz), valamint a perifériás ízületeket és az inak eredési és tapadási helyeit érintő gyulladás (artritisz, illetve entezitisz). A vezető klinikai tünetek alapján a spondilartritiszeket elsődlegesen axiális és elsődlegesen perifériás formákra osztjuk. Cikkünk az axiális spondilartritiszek klinikai tüneteit, diagnózisát és kezelését tekinti át.

A szerző ismerteti az akut derékfájás modern koncepcióját, mely szerint, ha nincsenek „vörös zászlók” az akut derékfájással jelentkező beteg anamnézisében, fizikális vizsgálati vagy laboratóriumi leleteiben, akkor legalább 3-4 hétig nem érdemes diagnosztikai vizsgálatokat végezni, akkor sem, ha radikulopátia áll fenn, de parézis, cauda-szindróma nincs. A tennivaló az ilyen „aspecifikus” esetekben: betegfelvilágosítás a lehetséges okokról, aktív állapotban tartás, legfeljebb 2-3 nap pihentetéssel, fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés. Ha a kezelés 2–4 hét alatt nem hoz megfelelő eredményt, az eset újra értékelendő, s szükség szerinti képalkotó és laboratóriumi vizsgálatok végzendők. Komoly prognózisú, „specifikus” derékfájás esetén sürgős, pontos kivizsgálás és megfelelő kezelés szükséges. A szerző részletezi az akut derékfájással jelentkező beteg anamnézisfelvételét, fizikális vizsgálatát, bizonyítékokon alapuló kezelését. Felhívja a figyelmet a krónikus derékfájás veszélyét jelző „sárga zászlókra”.