Az 50 éven felüli betegeknek kis dózisú naponkénti acetil-szalicilsav- (ASA-) kezelés ajánlható fel a vastagbélrák prevenciója céljából.

A tüdőrák, ezen belül a nem kissejtes tüdőrák diagnózisa sokkoló lehet, de a dohányzást abbahagyni még ekkor sem késő. Korai stádiumban végle­ges gyógyulást hozhat a daganat műtéti eltávolítása, az előrehaladottabb stádiumokban lévők az új gyógyszerfejlesztésekből meríthetnek reményt.

Az onkológiai ellátásban egyre fontosabb lesz a betegek utógondozása. A kiújuló és a másodlagos betegségek detektálása mellett fokozott figyel­met kell hogy kapjon a terápia nemkívánatos következményeinek felderíté­se és mérséklése. Az utógondozás egyéb elemei a betegség természetétől, a korábbi kezelésektől és az egyéni kockázati tényezőktől függenek. Kép­alkotó vizsgálatokra elsősorban akkor van szükség, ha tisztázandó a beteg tüneteinek vagy panaszainak oka. A hosszú távú vagy permanens orális gyógyszeres kezelések növekvő aránya új feladatokat jelöl ki az utógon­dozásban. A potenciális mellékhatásokat regisztrálni, a kezelések eredmé­nyességét monitorozni kell.

A méhnyakrák teljeskörűen tisztázott patomechanizmusa, az orvosi tech­nológia fejlődése és a valós idejű egészségnevelés globalizációja elérhető közelségbe hozta a betegség eradikációjának lehetőségét. Az invazív esetek előfordulási gyakorisága a populációs szintű prevenció hiányosságainak mérőszáma. A korai esetek műtéttel gyógyíthatók, akár a fertilitás meg­őrzésével is.

A praemenopausalis BRCA-mutáció-hordozóknál szóba jövő beavatkozások mérlegelésekor a kockázatcsökkentő műtét előnyeit a sebészetileg indukált menopausa következményeivel szemben kell mérlegelni. Az intervallum-salpingectomia logikus választás lehet a kockázat csökkentésére, miközben a petefészkek funkcióját megőrizzük.

A nőgyógyászati tumorok stádiummeghatározása, mely a klinikai és patológiai vizsgálatokon alapszik, a képalkotói technikák fejlődésével pontosabbá vált. Új MR módszereket vezettek be, melyek funkcionális, szövetspecifikus, molekuláris információval szolgálnak a kiváló anatómiai és a kontrasztfelbontás mellett, melyet a magas felbontású morfológiai mérésmódok nyújtanak. A diffúziósúlyozott MRI (DW-MRI) képalkotása a vízmolekulák mozgékonyságán alapszik, és a szövetek sejtdenzitásáról, a sejtmembrán integritásáról informál. A diffúziós koefficiens (apparent diffusion coefficient, ADC) meghatározásával kvantitatív adatokat is nyerhetünk. Endometriumcarcinománál a DW MRI a myometrium inváziójának meghatározására pontos mérésmód, főleg azokban az esetekben, ha a tumor T2-súlyozott jelintenzitása a normális myometriumtól nem különül el és a kontrasztanyag alkalmazása kontraindikált. Az uteruson kívüli tumoros infiltráció, a peritoneális metasztázisok jól meghatározhatók a DW-MRI-vel. A nyirokcsomóstátusz a túlélés legfontosabb prediktív faktora. A CT és az MRI is metasztatikus nyirokcsomók kimutatására alacsony szenzitivitású (70–80%). A DW-MRI ígéretes módszer a benignus és a malignus nyirokcsomók elkülönítésére, szenzitivitása 87%, specifitása 80%. A dinamikus kontraszthalmozó MRI (DCE-MRI) az angiogenezis markere, a szövetek vaszkularizáltságáról informál. Endometriumcarcinoma stádiummeghatározásában a T2-súlyozott, valamint a DCE-MRI-szekvenciák együttes alkalmazásakor az MRI pontossága 90% körül van. A DCE-MRI hasznos módszer a benignus és a malignus petefészektumorok elkülönítésében, a tumor kiterjedésének meghatározásában és a peritoneális carcinomatosis kimutatásában is. Magas evidenciával alátámasztva a multiparametrikus MRI a legpontosabb diagnosztikus módszer a cervixcarcinoma stádiumának meghatározásában, pontossága 90% fölött van. A tumor parametrialis invázióját a klinikai vizsgálat 78%-os, a CT-vizsgálat 71%-os, az MRI 92%-os pontossággal mutatja ki. A DCE MRI és a DW-MRI ígéretes képalkotói biomarkerek a terápia hatékonyságának korai felmérésére, reziduális és recidív tumor kimutatására is. Magyar Onkológia 59:216–227, 2015

Kulcsszavak: nőgyógyászati daganat, képalkotói biomarkerek, diffúziósúlyozott MRI (DW-MRI), dinamikus kontrasztanyagos MRI (DCE-MRI), multiparametrikus MRI

A myeloma multiplex (MM) a B-limfociták időskorban nem ritka malignus betegsége. A kiújuló, progrediáló vagy refrakter MM új betegellátási elveit az illetékes német munkacsoport 2003 és 2013 között publikált kutatások alapján dolgozta ki. A 75 évesnél fiatalabb, jó általános állapotú betegeket általában nagy dózisú kemoterápiában és autológ őssejt-transzplantációban kell részesíteni. 

A nők körülbelül 20%-ában alakul ki élete folyamán kismedencei terime.¹ Ezek az elváltozások diagnosztikai és terápiás szempontból is nehéz feladat elé állítják a nőgyógyászt. Amikor egy beteg azzal keresi fel az orvost, hogy kóros képletet gyanít a kismedencéjében, az első feladat annak eldöntése, hogy az nőgyógyászati eredetű-e, majd meg kell határozni, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó. Cikkünk segítséget nyújt a nőgyógyászok számára a kismedencei terimék kivizsgálásához és a beteg megfelelő sebészhez irányításához.

A kisméretű vesetumorok az utóbbi években a fejlődő, nem invazív képalkotó technikáknak köszönhetően (UH, CT, MRI) egyre növekvő számban kerülnek felismerésre. Egy retrospektív elemzésben kimutatták, hogy a kissejtes vesetumorok lassú progressziót mutatnak és alacsony malignitási potenciállal rendelkeznek, mindössze 7%-os áttétgyakorisággal. A kisméretű vesetumorok jelentős hányada mellékleletként kerül diagnosztizálásra, gyakran idős embereknél. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy nem minden esetben feltétlenül szükséges a sebészi beavatkozás, és a késleltetett műtét reális terápiás alternatíva lehet. A szerzők a jelen tanulmányban ezt a kérdéskört vizsgálták egy retrospektív elemzés keretében.

A Barrett-nyelőcső rákelőző állapot, leggyakrabban krónikus refluxos tünetek ta­laján alakul ki. Ma is vitatott kérdés a kezelés módja, az endoszkópos szűrő- és el­lenőrző vizsgálatok szükségessége. Valószínűbb a nyelőcsőrák kialakulása, ha a diszplázia súlyos fokú, vagy ha a Barrett-nyelőcső hosszú szakaszt érint. Endoszkó­pos szűrést kell mérlegelnünk, ha több kockázati tényező is jelen van.